Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye
getlen gazdasági életért szállt síkra. Az Egy az Istenben a békés munkásreformok érdekében agitált, s forradalmi megoldások helyett az osztályszempontok összehangolására ösztönzött. A gazdasági válságban „idegen kezek" beavatkozását látta. Magyarország jövője miatti aggódása egyre inkább a Monarchia féltésévé változott. Nem csoda, ha ezek után politikai népszerűsége megcsappant. Nehezen bocsátották meg neki, hogy letért szabadságharcos útjáról s hátatfordított ellenzéki meggyőződésének. Egyre több disszonáns hangra figyelhetett fel, amikor pálfordulását és sűrűn megjelenő munkáit bírálták. 5 1876 őszén a „tanuló ifjúság ellenséges irányú" tüntetést rendezett ablaka alatt. Tisztelői és politikustársai egyre nagyobb számban pártoltak el tőle. A rohamosan öregedő Laborfalvi Róza zajos féltékenységi jelenetei keserítették, s családi gondok súlyosbították napjait. Állandó és gyors munkával keresett kiutat. Könnyű kézzel alkotta eléggé egysablonra készült regényeit és színdarabjait. Üti élmények A pártfúziótól biztonságot remélve menekült Jókai az Egy az Isten dédelgetett témájához. Miként a regény főhőse 28 évvel korábban, Jókai is politikai okokból kereste fel Olaszországot. Manassé az 1848-i mozgalmak elől, írónk pedig azért ment Itáliába, mert a „politika nyögvenyelőjével már torkig volt". G A feleségével megtett kirándulásról az Utazás a harangokkal együtt c. beszámolója őrzött meg legtöbbet. 7 Az itáliai út emlékeit gyakran felhasználta az Egy az Isten lapjain. Főleg, amikor a római szokásokat, az olasz életstílust ábrázolta. A személyes élmények és a regény bizonyos fejezetei esetenként élesen eltérnek egymástól. Pedig Jókaiék lényegében azon az úton mentek, mint Manassé és Blanka. Rómában mégsem találkoztak a nagyheti szertartások ünnepi pompájával. A valóságban szürke érdektelenségbe fulladtak a fényes ritus gregorián dallamai, s néhány bámész turista előtt zajlottak a szertartások. Az ünnepségek felnagyításával az unitárius hősnek adott lehetőséget Jókai arra, hogy a nemesi provincializmust képviselő Zimándy Gábor táblabíró esetlenségével szemben a világfi tájékozottságát és önzetlen talpraesettségét bizonyíthassa. Azért mutatta be hangulatos jelenetekben a külső fényt, hogy az erdélyi unitárizmus belső egyszerűségét többre értékelhesse. A topográfiai kettősség lehetővé tette a kontrasztot az Egy az Isten kisvárosa és száz templomú nagyvárosa, az unitárius Torockó és a katolikus Róma között. Nagy jelentőséget tulajdonított Jókai annak, hogy IX. Pius 1848-ban megáldotta a népszabadságért küzdő katonák zászlaját. Ilyenre 1800 év óta nem vállalkozott római pápa — mondatta jelentőségteljesen Manasséval. De 1800 évvel azelőtt nem volt sem római pápa, sem pápai hadsereg. Jókai mégsem véletlenül használta regényében ezt az évszámot. Csak nem 1848 húsvétján, hanem 1867. június 29-én emlegették világszerte, a Péter és Pál apostol 67-i vértanúhalálának 18 évszázados fordulójára rendezett nagyszabású egyházi ünnepség alkalmával. Jókai ezzel el is árulta, hogy az 1848-i vatikáni ünnepek 5 Az aranyember JKK 1. k. 352. fi FABIAN ISTVÁN: Magyar írók levelei. Bp. 1938. 291. 7 Otínaplóiát 1876. Jul. 9-én kezdte közölni az Életképek. Megj. a Megtörtént regék c. kötetben.
