Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye
regényes rajzába az 1860-as évek pápai szertartásai is belejátszottak. Az 1869-i vatikáni zsinatról terjedt el. hogy ..Nagyszerű látvány volt, annál inkább, mert többé nem fog megismétlődni Olaszországban". 8 Néhány anakronisztikus jelenettel a regény általános tendenciáit hangsúlyozta Jókai. 1848 márciusában a pápai minisztérium Giacomo Durandót (1807—1897). a sziciliai eredetű tábornokot és liberális nacionalista politikust állította hadserege élére. Meg is áldotta a harcba induló katonákat, de nem az április 23-i húsvéti ünnepek alkalmával — mint Jókai írta, hanem március 20-a körül, mielőtt Zboróy Blankáék az örök városba érkeztek. A sokáig hezitáló Károly Albert piemonti király március 24-én üzent hadat Ausztriának, amit Itália-szerte lelkesedéssel fogadtak. Durandó is megindult az északi harctérre. Április 21-én már átkelt a Pón, s egyesült Ferrari önkénteseivel. Távol állt tehát attól, hogy fogadhatta volna a pápa húsvéti áldását. Hasonló célt szolgált az a megkésett jelenet, hogy Blanka húsvétkor elsőnek példamutatóan ajándékozta ékszerét a „haza oltárára". Olaszországból az osztrák kormányválság miatt váratlanul tért haza Jókai. Azt lehetett gondolni, hogy a római út után igyekszik majd a regény másik színhelyére, Torockóra, hiszen kincses Erdély fantáziát serkentő természeti szépségeire, mozgalmas históriájára, etnográfiai nevezetességeire és embereire már fiatalon érdeklődéssel figyelt. Olvashatta Orbán Balázsnak A Székelyföld leírása c. kiváló munkáját, amelyet elsőszámú forrásként használt az Egy az Istenhez. Szeretettel írt Orbán Balázs a „legbámulatosabb havas-keretbe foglalt" helységről, Torockóról, amelyet „az, ki a természet nagyszerűségében élvet talál, feledni sohasem fogja; ki egyszer látta, mert e városnak szépségi kincseit teljesen kimeríteni soha sem lehet". 0 Lehet, hogy éppen ez a rész inspirálta Jókait a regény megírására. 1876. augusztus 3-án utazott Jókai Erdélybe, hogy az Egy az Isten színhelyét és szereplőit tanulmányozza. Augusztus 4-én érkezett Kolozsvárra. Másnap Tordát látogatta meg. 6-án reggel szekéren rándult át Torockóra, hogy megfigyelje a regényben színes szavakkal megjelenített vasárnapi istentiszteletet. Mielőtt elérte látogatása célját, Borév határában rókaprémes mentébe öltözött lovasok élén üdvözölte az írót Zsakó István törvényszéki bíró. E jelenet kissé stilizálva Manassével és Blankával ismétlődött meg a regényben. Torockón ünnepélyes tisztelettel fogadták az írót. Meginvitálták a templomba, ahol az egyházi ének után a. „Hazádnak rendületlenül"-t énekelte az ifjúság, amire Koronkai Antal esperes mondott „magvas, de mesterkéletlen nyelvű" beszédet, majd a himnusz eléneklésével ért véget az istentisztelet. Itt szerzett benyomásait részletesen olvashatjuk a regényben. Ezután tüzetesen végignézte az iskolát, majd magánházakba látogatott. Este Torockószentgyörgyre rándult át kíséretével s Lányi cigány hangulatos hegedű játékát élvezte. Másnap Torockón megszemlélték a kohókat és a verőcéket. Tordán az unitárius templomot és iskolát nézték meg, kirándultak a sós fürdőhöz, majd meglátogatták a Tordai hasadékot. 10 Szentimrei Jenő szerint Jókai „Kinn a hasadék fölött, egy kiemelkedő pontról vázlatot készített jegyzőkönyvében a környező helységek fekvéséről és mindegyiknek megtudakolta a nevét. S valóban a topográfiai adatok az Egy 8 CANTU CAESARÉ: Világtörténet. 132. 9 5. k. 198. 10 VARADI KÁROLY: Jókai Erdélyben. Magyar Polgár [Kolozsvár] 1876.
