Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
ILLÉS ILONA: Magyar írók levelezése Stefan J. Kleinnel
is annyira tetszett. A novellákat azonnal küldöm, mihelyt küldeni alkalmam lesz, — csomagot innen még nem igen lehet feladni, vastagabb levelet sem. Több levelet nem kaptam öntől mostanában; csak azt az utolsót, úgy látszik, ezek elkallódtak, sajnos. — A regényt új kiadóm, a Singer és Wolfn er állítása szerint elküldötte Hutchinsonnak, valami futár útján. — De úgy látszik, a külföldi dolgok megálltak, mindenki akar valamit és senkise csinál semmit. És ennyi az egész. Mihelyt lélekzethez jutok, részletesebben fogok írni. Bocsásson meg e formátlanságért, nincs most tintám, csak holnap reggel kapok megint tintát. A feleségem is szíves üdvözleteit küldi és kézcsókomat nagyon kedves feleségének. Barátja: F. M. Füst Milán — Klein, 3. Stefannak Kedves, jó Uram! Budapesten, 1948. március 27-dikén. Nagyon köszönöm kedves levelét, feleségemmel együtt mind a ketten nagyon örülünk, hogy kedves felesége jobban van. Ami minket illet: rettenetes munkában vagyunk mind a ketten, — a megélhetés sok munkát követel. Magam én például az utolsó két és fél éven át napi 14—15—16 órát dolgoztam hatvan évem ellenére. (Azért ellenére, mert kellőkép ki is vagyok persze készítve.) Két és fél év alatt írtam: egy hatszáz nyomtatott oldalas esztétikát, (most jelenik meg az Egyetemi Nyomda kiadásában s ezt háromszor írtam le kézzel és hatszor diktáltam le, — ebből lettem magántanár a pesti egyetemen s ebből szeretnék rendes tanár lenni, arra a rövid időre, amíg még e világon vagyok, — nagyon szeretek tanítani,) — de tartottam kilencvennégy ingyen előadást is, — tanítottam az egyetemen és képzőművészeti főiskolán, 37 — továbbá írtam ugyancsak e rövid időm alatt: még hat novellát is (ezek között öt nagyon hosszút, — eggyel most készültem el) — továbbá tizenegy verset, (tizennégy év után az elsőket,) — sajtó alá rendeztem összes verseimet 3 " s a régiek közül sokat kijavítottam, (most jelentek meg a Dante kiadásában,) — továbbá: harminckilenc cikket, — harmincnégy interjút, (ezeket is magam írom,) — írtam körülbelül hatszáz levelet külföldre, (ezek között húszoldalasakat is,) részben jóbarátaimnak, másrészt azoknak, akik olyan jók voltak és talpra segítettek minket és így lettek jóbarátaink, (elláttak ruhával, cipővel, fehérneművel, insulinnal, ágyhuzatokkal, élelemmel és minden elképzelhető szükségleteimmel, még pénzzel is jócskán, — egyéb ruhám nincs is, mint ezek az amerikaiak, de még teherániak is, — pravazom, insulinom, sacccharinom, másoló-papírom, gép-szalagom, radírom, szemüvegem Angliából való, — kávém mexikói és belga-kongói, köröm-kefém kínai, — mit mondjak még?) tanítványaim és barátaim igazán megtették értem a magukét s én ezt síromban sem akarom elfelejteni. Így lehetett léteznem és dolgoznom. Dolgoztam is, mint látja rengeteget. Csak épp, hogy aludtam, ennyi volt a pihenésem mondhatni teljes három éven át. Három év óta egyfolytában sietek. S most aztán nagyon fáradt is vagyok, minthogy, ismétlem, hatvan éves is vagyok épp most, pár hónap múlva leszek. És ennyi az egész, kedves Barátom Uram. Nem tudom, megkapta-e egy levélkártyámat, amelyet egy Parisba utazó barátom vitt magával s onnan adott fel légipostán, amelyben arra kértem önt, küldené el Önnél levő novelláim kéziratát, vagy lenyomatát fogadott fiamnak C AN AD A-ba. Neve, címe: Mr. Reginald Menzer, 460, Grosvenor Avenue 460. — Westmount 6, — Montreal Rué. — Ezeknek a leíratása ugyanis rengeteg pénzbe kerül itt s én már nem győzöm a költséget, — a kézirat drága dolog, de még a tisztelet-példány is ma már. Miután 1500 forintot kaptam verses-könyvemért honoráriumképen — 700 forintot kellett leadnom ebből a múlhatatlanul szükséges tiszteletpéldányokért. Minthogy ma itt ez a helyzet, sajnos. — a kiadó nem győzi egyedül a kötelező sajtó- és tiszteletpéldányokat. S a folyóiratokból is csak egyetlen példányt kapok, a többieket meg kell vennem. Ezért vagyok kénytelen arra kérni önt, hogy, amennyiben nincs már szüksége rájuk, küldje el azokat, legyen oly szíves a fiamnak (s ha szüksége van még rájuk, ő elolvasásuk után visszaküldi önnek valamennyit.) — Novellás-könyvemet most kell majd sajtó alá rendeznem, vagyishát: mégegyszer revízió alá vennem, átcsiszolnom, lediktálnom, mert még az idén kell megjelennie s nékem terminusra kell elkészülnöm vele, — egyszóval nekikészülődhetek egy újabb munkához. S köz37 1948-ban a budapesti egyetem esztétika tanára, ezen kívül a Képzőművészeti Főiskola tanára is. 3S A versei az összegyűjtött művei I. köteteként jelent meg 1948-ban.
