Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
ILLÉS ILONA: Magyar írók levelezése Stefan J. Kleinnel
S most még azt is közlöm, hogy annyi cselédszobákban, előszobákban és üres irodákban való tanyázás után végre kaptunk egy lakást. (A szép, gyönyörű Sashegyen lévő házamat, mint már megírtam önnek, teljesen szétlőtték berendezésével együtt, — a naplómat, életem főművét nagyrészben elégették, így harminc év munkáját, esztétikumát is.) — No, szóval, bár kilakoltatási kérvényt adtak be ellenünk, van most lakásunk végre, egy időre legalább. Valamivel több kalória is jut nekünk most már, — cipőt, egész télen át való pokoli nyomorgás után, (télvíz idején egy régi papucsban,) — cipőt is, némi fehérneműt is kaptunk most Amerikából, egy ottani jótét-lélektől, zacharint is, inzulint is onnan kapok, (különben már rég belehaltam volna cukorbajomba,) — még tűzkövet is, ezt a töltőtollat, amellyel most írok és így tovább. Még húshoz is jutunk, remek halkonzervjeink útján, még szárított hagymát is küldenek, — egy szó, mint száz, sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint egy év előtt. Itt előadás-túltengés van, — gyűlésekből és előadásokból áll itt most a világ, tehát én is előadok, méghozzá irtó erőfeszítéssel esztétikát a szabad-egyetemen, :i:! igyekszem e módon újjáéleszteni elveszett esztétikámat s ez még engem is újjáéleszt valamelyest, — mert az előadásaim szépek. S ha volna itt papír s nem volna a könyv olyan megvehetetlenül drága, akkor még ki is adhatnám esetleg s ennek még örülnék is, már amennyire én még örülni tudok. Még valami főiskolai helyié is törekszem, az esztétika tanítására s ha még ezt is megkapnám, talán még tűrhetően is élném át hátralévő öreg napjaimat. Csak erre, félek, nem elég kilátásom van. És ennyi az egész. Ügy érzem, hogy elég pontosan referáltam magunkról s úgy érzem, hogy ön is tartozik most nekem ezzel. Arra kérem tehát, hogy ne feledkezzék meg rólunk s erről a tartozásáról. És Isten áldja. Nagyon melegen üdvözlöm kedves feleségével együtt és Erzsim 34 nevében is. Régi barátja: Füst Milán. (Nagyon megöregedett barátja.) Ne feledkezzék meg rólunk! És írjon mielőbb. Jól esik nagyon a baráti, régi szó! Füst Milán — Klein, J. Stefannak Budapest, 1946. június 24. Kedves jó Uram, nem tudom, megkapta-e levelemet, amelyet egy barátom útján küldtem önnek és ez nyugtalanít. Havas Endre 35 most vállalkozott rá, hogy visz levelet tőlem az ön számára s ezért sebtiben írok újra, — (bocsásson meg a formátlanságért, nincs tentám) — tehát: Küldtem önnek könyveimből is hármat: 1.) „Amine emlékezetét", — (két elbeszélés) — 2.) Henrik királyomat, — 3.) nagy regényemet, (hét évem munkája s életem fő — munkája s az utolsó.) — s levelemben ezekről is írtam, hogy: a Bermann—Fischer stockholmi cég távirati úton érdeklődött e nagy regény iránt s kér egy jó fordítást, osak hol vegyem a jó fordítást? — lapidáris egyszerűségű, legéletteljesebb nyelven s amellett dallami és indulat-menetekben írt regény, hol vegyek én itt ilyet? önben reménykedem, ha volna kedve hozzá... csak persze, nem tudom, megkapta-e? S Gallimard Parisból is bejelentette érdeklődését s ideküldte ügynökét. Azt gondolom tehát, hogy jó volna talán, ha ön ezekkel összeköttetésbe lépne. Magam tökéletesen tehetetlen, fáradt és beteg ember vagyok s épp most igen rossz állapotban is leledzem. Nem is tudok most többet írni, annyira szédülök! Nagyon kérem, válaszoljon pár szóban! Szomorúan hallom, hogy nagyon kedves felesége beteges. Szóljon pár nagyon szíves szót nevemben hozzá. És nagyon szívesen üdvözlöm! Füst Milán Füst Milán — Klein, J. Stefannak Budapest, 1946. augusztus 29. Drága Uram, csak néhány sort most, mert rettenetesen fáradt vagyok, — igen nagy munka után vagyok megint: hat hónapon át éjjel-nappal dolgoztam esztétikai könyvemen. 3 '' Most tehát annyit, hogy nagyon fájlalom, hogy nem vállalkozhatott a regény fordítására, — viszont azért rendkívüli módon örülök annak, hogy önnek 33 Szabadegyetemi előadásai számára újra írja elpusztult esztétikai jegyzeteit. 34 Felesége: Hefler Erzsébet. « Havas Endre, [1909—1953], költő, publicista. 3ti Füst Milán: Látomás és indulat a művészetben. Megj. 1948-ban.
