Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KASSÁK LAJOS: Az én hivatásom az ...

KASSÁK LAJOS A MAGNETOFON ELŐTT (Koffán Károly felvétele) doznak, a szocialista realizmusról, ott már maximálisan megtörtént. Annak már nem kell még egyszer megtörténnie. Ugyanez van Párizsban is. Eljutottak egészen a tassizmusig, amit indulati festészetnek neveznék. Ennek az irányzatnak a nagy festészeti mozgalomban nagyon kicsi a jelentősége. De valamire felhívta a figyelmünket. Ügy, mint a nem sok eredményt elért futurizmus, ötven esztendővel előbb a dinamikát fedezte fel a részünkre, s ez belejátszott, beleolvadt a művészetbe és hasznossá vált. Ugyanúgy figyelmeztet bennünket a tassizmus, önmagában nem sokat jelent. De a művészek ne puhuljanak el, ne fulladjanak bele egy esztétikai iszapba. Bekapcsolják az indulatot — s ennek biztosan jó eredménye lesz, talán anélkül, hogy egyetlen tassizmus fennmaradna a későbbi időkben. Akkor hiába a pápájuk mostanában Mathieu? — Igen, Mathieu a pápájuk. Láttam a képeit. Különösen kis képeit csinálta meg nagyon szépen esztétikailag. De mint festő ott állta a képei előtt s azt mondanám: én ilyen képet nem csinálnék. Mégpedig nem csinálnám azért, mert minden bravúr ellenére, amit látok, s amit talán nehéz megcsinálni — a kép alapjában véve az esztétikumon kívül,