Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KASSÁK LAJOS: Az én hivatásom az ...

KASSÁK LAJOS A MAGNETOFON ELŐTT (Koffán Károly felvétele) Visszatérve Párizsra? A művészeti életre... — A színházi életben különösebb dolgokat nem tudok ... A fősztár ebben a pillanatban Ionesco. Kis színházban játsszák a darabjait, ahol csodálatosképpen talán ötven vagy hatvan szék van össze-vissza ... Ez a kis színház nem bukik bele ebbe a dologba. Több mint ezerszer adják egyik darabját. A mozikban szintén nincsen különlegesebb eredmény. Az az érzésem, hogy nem is lehetne, mert a művészet fejlődése, ugyanúgy, mint a tudomány és technika fejlődése, periodikus. Bizonyos ponton fölbukkannak a nagy erők és ötven, esetleg száz évig maguk alá gyűrik a feltörekvő újabb erőket. Ezt lehetne mondani ma például a magyar zenére. Bartók és Kodály alól mindmáig nem tud kiszabadulni. Sokan azért nem szabadulhatnak Bartók hatásától, mert még nem is jutottak el Bartókig, míg nagyon sokan eljutottak már Kodályig. De kiszabadulni nem tudtak — úgy hogy krízisben van ez, ugyanúgy, ahogy krízisben van a képzőművészet is. Mostanában volt idehaza Nemes Lampért-nek kiállítása, s az ember szinte megdöbbenve látta: ez az ötven év előtti kamasz olyan erős kifejezési eszközökkel dolgozott, olyan pontosan oldotta meg feladatait, hogy amiről itt ábrán-