Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai
„Igen óhajtottam volna Petőfi szüleinek sorsáról, s azoknak kiskőrösi tartózkodásáról tudni némely részletesebb körülményeket, de általánosságoknál alig hallottam egyebeket"... mondja Rónay nyolcvanöt évvel ezelőtt. — Könyörgöm, emlékezésgyűjtő ősatyám: ezekről az általánosságokról kellett volna beszélni, ezekről az első generációs emlékezésekről." 25 Hasonlóképpen nyilatkozik Hatvány Lajos is, aki a Petőfi Társaság legszorgalmasabb gyűjtőjéről ezt írja: „Kéry Gyula látta Petőfi dajkáját, beszélt Sass Erzsivel, Mednyánszky Bertával . .. fölkeresett minden tanút —, hiába ! Anekdotái úgy hatnak, mint könyvének illusztrációi.. ." 2r> Van igazság a fenti kritikákban, mégis kétségtelen, hogy Hatvány Lajos: Így élt Petőfi-je a Petőfi Társaság szorgalmas gyűjtőinek sokat köszönhet, s ez a gyűjtés gazdagságával minden hasonló kezdeményezést túlszárnyal. Az irodalom helyi hagyományait népszerűsíti Hatvány Lajos két munkája, a Beszélő házak és a Beszélő tájak. 27 A könyvek terve akkor bukkant fel a szerzőben, amikor egy-egy sok emlékű házban vagy valamely üres telek előtt előadást tartott, és közönségéhez az utca népe is csatlakozott. Azért felel meg a két könyv a közönség érdeklődésének, mert éppen ez teremtette őket. Az írók kezdeményezése, a Petőfi Társaság működése és egyes kutatók tevékenysége után szervezett intézmények, a múzeumok és az iskolák vállalták magukra az irodalom helyi hagyományainak gyűjtését, őrzését és népszerűsítését. Társadalmi kezdeményezés helyett állami szervezéssel, lelkes amatőrök helyett tudományosan képzett munkatársakkal indult meg az újfajta tevékenység. Ennek alapja a múzeumokban folyó tudományos munka, melynek eredményei alapján a szakkörök és a pályázók szakmai irányítását is biztosítani lehet. Ez az irányítás a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Néprajzi Múzeum együttműködése útján vált sikeressé, mert az írókhoz, költőkhöz fűződő néphagyomány gyűjtésének módszerei mindkét intézmény munkatársait foglalkoztatják. Az úttörés Vargha Balázs érdeme, aki tanárokból és kutatókból munkaközösséget szervezett, és a szakkörök tájékoztatása céljából megszerkesztette, majd 1955-ben kiadta A magyar irodalom helyi hagyományai című munkáját. Ebben a főváros és az ország valamennyi rögzíthető adatát közölni kívánta. A nagy írók, költők életének legapróbb adatát is ismertette, a többieknél csak életük főbb állomásait mutatta be. Az Előszóban, amelyet Nemeskürty István írt, ezt olvassuk: „Ösi hagyomány bennünk a haza és a közvetlen szülőföld emlékeinek megbecsülése, a nagy írók, művészek tetteiről, nevezetes helyek iránti érdeklődés, azok emlékének mintegy helyhez kötött tisztelete... Petőfi szülőháza, Tolsztoj villája, Goethe dolgozószobája az egész emberiség által tiszteletben tartott helyek, hol az utas mélyebben át tudja érezni életművük jelentőségét, mint bárhol másutt... Napjainkban, amikor a helyi hagyományok kutatása, megbecsülése régen nem látott méretekben bontakozik ki országszerte, úgy véljük, hasznos segítséget nyújtunk e könyvvel iskoláknak és helyi népművelési intézményeknek." 25 DIENES ANDRÁS: A legendák Petőfije, (Táj és emlékezés), Bp. 1957; 42. 1. 28 HATVÁNY LAJOS: Így élt Petőfi, második, javított kiadás, Bp. 1967; I. 18. 1. 27 Beszélő házak, Szerkesztette HATVÁNY LAJOS, fényképezte Gink Károly, Bp. 1957; Beszélő tájak, ugyanők, Bp. 19C3.
