Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

haza". A Petőfi Társaság legbuzgóbb tagjai, Ferenczi Zoltán, Endrődi Sándor és Kér y Gyula az irodalmi hagyományok gyűjtése, megőrzése és népszerűsítése terén széles körű, sokoldalú és hasznos működést fejtettek ki, és gyűjteményüknek az a része, amelyet a második világháború megkímélt, ma is muzeumunk legjelentősebb értékei között foglal helyet. Ezzel a gyűjtőmunkával szorosan összefügg Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza című művének megírása. A források felkutatásáról ezt olvassuk az Előszóban: A szerző... „nemcsak az ismert Petőfi-irodalmat használta fel, hanem ismereteit kiegészítette azzal, hogy pár kivételével bejárta azon összes helyeket, hol a költő hosszabban időzött, s helyszíni tanulmányain kívül fölkereste a költő életének még élő tanúit vagy személyesen vagy levélben .. ."

20 A Petőfi Könyvtárban számos értékes forrásmunka és művészi írás jelent meg, ezek közül Endrődi Sándor és Krúdy Gyula művei emelkednek ki. Az 1923-as Petőfi-centenárium, amely a mai olvasónak Babits versét (Petőfi koszorúi) és József Attila költeményét (Petőfi tüze) juttatja eszébe, érdekes képet mutat, ha a Petőfi Társaság főtitkári jelentésének tükrében vizsgáljuk. A jelentés beszámol arról, hogy Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Rómában, Szófiában és Clevelandben rendeztek megemlékező ünnepélyt Petőfi tiszteletére, majd így folytatja: „Kilobban ünnepi tüze az ősvárosban, Pozsonyban, és körülötte az ünnep jegyében egyszerre rokon tüzek gyúlnak, ünnepel Csallóköz magyarja, Komárom, Rozsnyó, Kiskálna ... Ma a soproni végvárban van jelen Petőfi, ahol egykor kiskatona volt, s ebben a pillanatban a Petőfi Társaság küldötte, Bán Aladár társunk tart hozzá ünnepi beszédet. Június 8-ra érkezik Szabadszállásra, ahol kimondatik Petőfi örökös képviselősége e kerületben."

21 A társadalmi mozgósítás intenzitását ilyen adatok igazolják: A Franklin Társulat az aszódi Petőfi-Gimnázium könyvtárát felszerelte Petőfi kiadványainak összességével. A La Fontaine Társaság díszes munkát adott ki jeles költők magyar fordítású Petőfi-verseiből, s ezt elküldte a Petőfi Társaságnak. A gróf Bolza Pálné lányegyesület Szarvason Petőfi-ünnepet rendezett, s ennek jövedelmét, 20 000 koronát, elküldte a Petőfi Társaságnak. A Deák téri evangélikus ifjúság emléktáblát helyezett el a Deák téri iskolák épületfalába, ahol Petőfi 1833—34-ben középiskolai tanulmányait megkezdte. A fentiek jól mutatják az ellentmondást: a gyűjtés, a mozgósítás, az emléktábla állítás érdemét, s vele szemben Petőfi forradalmiságának elsikkasztását és az ál-pátosz terjesztését. Ezért olvassuk örömmel Móricz Zsigmond sorait, aki 1931-ben megállapította, hogyha Petőfi élne, bizony nem választanák be a róla elnevezett Társaságba. Nem is választhatnák, mert ott öregek vannak, akik valamiféle hagyományt őriznek. „A Petőfi Társaságnak van egy valóságos Petőfije, akihez ragaszkodik, mint egy bibliához. Csak nem tud az egészhez ragaszkodni, mert a valóságos Petőfi ma 20 FERENCZI ZOLTÁN : Petőfi életrajza I—III, Bp. 1896. I. VIL 1. 21 A Petőfi Társaság Irattára a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Irattár, II. 184.