Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

őket, amikor a jó ügyért fáradoznak, ugyanakkora harag és gyűlölet támad szívükben, amikor a haza hálátlanságát látják. Amikor Petőfi megpillantja Kazinczy Ferenc házát, majd sírját is, mérhetetlen keserűség tölti el. Hát ezért hozott annyi áldozatot a költő? Ezt nyújtja a hálás haza fiának? Azon szobában, Melyben Kazinczy Ferenc Élt s kilehelte tiszta lelkét, Most piszkos, nyávogó porontyok Henteregnek, S a szentek szentéből, nejének Szobájából ím kamra lett, Mely ronda lommal van tfele. Ki innen e falak közül! Míg élt: fázott és éhezett, S most sírja oly elhagyott, Mint száműzette, Ki idegen földön vesz el. — (Széphalom, 1847.) Petőfi haragja, felháborodása Kazinczy házának, kertjének és sírjának meggyalázása miatt tör ki. Maga Petőfi szobrot kíván az utókortól, és sírjánál a forradalomért küzdő hősöknek kijáró megtiszteltetést. Mit adott meg ebből a hálás haza? Ha Petőfi utóéletét a helyi hagyományok tükrében vizsgáljuk, sajátságos kép bontakozik ki előttünk. Eltűnéséről alig néhány megbízható dokumentummal szemben, amelyeknek sokáig hitelt sem adnak, számos hamis, önérdeket szolgáló írás lát napvilágot. A nép mondái és anekdotái mellett feltűnnek a ponyva szentimentális és soviniszta fércmunkái és a képzőművészet elviselhetetlen giccsei. Derék barátok visszaemlékezései ál-Petőfik megjelenésével, tudományos próbálkozások dilettáns ál-kutatással váltakoznak. Virág és burján nőtt Petőfi ismeretlen sírján, amelyet egyébként még a legutóbbi időkben is felfedeztek a Szovjetunióban jószándékú amatőrök. Amikor 1876-ban a Petőfi Társaság megalakult, és Jókai vezetésével a költő relikviáinak felkutatását, életének és műveinek népszerűsítését céljául tűzte ki, szinte megoldhatatlanul nehéz feladatot vállalt. Feladatának erejéhez képest meg is felelt: összegyűjtötte Petőfi fellelhető kéziratait, műveinek kiadásait, idegen nyelvű fordításait, a róla szóló irodalmat, felkutatta emléktárgyait, megszólaltatta az emlékezőket, a költő életének tanúit. A Petőfi Társaság mozgósította a társadalmat, érdeklődést keltett a költő iránt, áldozatkészségre buzdította tagjait és az ország egész népét. Ez az áldozatkészség tette lehetővé a Petőfi Könyvtár sorozatának megjelenését és 1909-ben a Petőfi-Ház megnyitását. Ebben a házban, Jókai egykori otthonában (Bajza u. 21.) két kiállítást mutattak be. az egyik Petőfi, a másik Jókai emléktárgyait szemléltette. Sorolhatjuk még a Petőfi Társaság érdemeit, hiszen Kiskőrösön emlékkiállítást rendezett, szobrokat készíttetett, emléktáblákat állíttatott, felolvasásokat, előadásokat tartott a költőről, és szépirodalmi művekben is hirdette nagyságát. A Társaság tagjai — élükön Jókaival — felvették a harcot Petőfi kultuszának meghamisítása ellen. Leleplezték Petőfi állítólagos koponyájának feltalálását, nem fogadták el a Gyóni Géza Társaság összegyűjtött készpénzét, amely azt a célt szolgálta volna, hogy „Petőfi Szibériában megtalált hamvait hozzák