Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LÜKŐ GÁBOR: Balassi Bálint búcsúja

Valedicit patriae, amicis üsque omnibus quae habuit carissima (Búcsút vészen hazájától, barátaitól, s mindenektől, akiket leginkább szeretett) Ő én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli. Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti! Ti is rárószárnyon járó hamar lovak, Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak Gyakorta kergetnek s hol penig szaladnak. Adassék egészség már mindnyájatoknak! Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, Katonatalálmány, új forma ékesség, Seregben tündöklő és fénlő frisseség, Én tűlem s Istentűi legyen már békesség! Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem, S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem, Maradjon nálatok jó emlékezetem, Jusson eszetekbe jótétemrül nevem! Vitéz próba hellyé, kiterjedt sík mező, S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő, Kit az sok csata jár s jó szerencseleső, Legyen Isten hozzád sok vitézt legellő! Igaz atyámfia s meghitt jó barátim, Kiknél nyilván vadnak keserves bánátim. Ti jutván eszemben hullnak sok könyveim, Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! Ti is anygyalképet mutató szép szüzek, És szemmel öldöklő örvendetes menyek, Kik hol vesztettetek s hol élesztettetek, Isten s jó szerelem maradjon veletek! Sőt te is, ó én szerelmes ellenségem, Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem, Ki érdemem/eí is csak veszed semmiben, Immár Isten hozzád, légy jó egészségben! Ti penig szerzettem átkozott sok versek, Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek, Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.