Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LÜKŐ GÁBOR: Balassi Bálint búcsúja

Balassi versének címe azonosítható a tófeji búcsúztató első strófájával. Itt még nem az eltávozó beszél, hanem a „konferanszié". De az utolsó strófa is rokon vonásokat mutat a tófeji szöveg befejező strófájával. Abban Jézus vére a váltság, itt a versek. Persze a rokonság nem annyira tematikai, mint inkább hangulati. Ady szavaival élve: Kínhalál az üdvösséged. Bizonyos, hogy Balassi nem értékelte lejjebb verseit, amért neki csak búi hoztak, és mi sem elégedhetünk meg annak megállapításával, hogy a versek elégetését nem kell szó szerint vennünk. Benne van ebben a keserű kifakadásban a vád is azok ellen, akik nem érdemelték meg ezeket a szépségeket. S a remek, poénszerű befejezés visszaüt a költő gáncsolóinak fejére. Aki fogékony a költészet iránt, tudja, hogy nem ezek a versek haszontalanok, hanem azok a magyarok, akik nem becsülik meg őket. A költő nem csak karddal és kopjával tudott hadakozni!