Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

NAGY MIKLÓS: Jókai villája

JÓKAI VILLÁJA NAGY MIKLÓS í írói emlékszobáink hálózata új emlékhellyel gyarapodott, megnyílt a Szabadság-hegy kis Jókai Múzeuma, hogy emlékeztesse az utókort nagy prózaírónk majd öt évtizedes itt lakására, s a szépséges budai tájnak életművében elfoglalt helyére. A Jókai-házaspár költözködő, otthonát váltogató művészlélek volt: nem lenne könnyű felsorolni valamennyi lakásukat, egyik-másik kedvenc fészek elhagyása rejtély az életrajzíró előtt. Otthagyták Magyar utcai kétemeletes házukat, ott a Stáció utcai hatalmas kúriát, pedig megannyi reményüket, tervüket, szépítő fáradozásukat őrizték a falak, s felesége halála után a költő hamarosan megvált dédelgetett balatonfüredi villájától is. Csak a svábhegyi villához ragaszkodtak, s nemhogy eladták volna, hanem inkább esztendőről esztendőre nagyobbították, csinosították. A villa az állócsillag, a delejét nem vesztő mágnes, a szeretett pihenőhely, amely akár örök nyughely is lehet: hisz alig 50 éves Jókai, amikor leírja: „Űgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Sváb-hegyen. .. . tegyenek oda a négy fehérlevelű hársfám alá." (NK 61. k. 272.) E ház, ez a telek persze érték lett volna a legprózaibb lélek számára is: napsütést, jó levegőt, csöndet kínált a sápadt, pesti ködtől köhögős, zajtói kimerült városi embernek. Jókai tudta is értékelni mindezt, ám többet, nagyobbat, szellemibbet akart és kapott is imádott „fecskefészkétől". Itt élhetett együtt legbensőségesebben a Természettel. A növény- és állatvilág emberi karaktert nyert képzeletében, ő is elmondhatta volna Timár Mihály szavait: „Érzelgő kedélyében helyet talált az a hit, hogy ami él, az öntudattal is bír." Nehéz lenne eldönteni, mi állt közelebb szívéhez: sudár fái, pompás rózsái, pénzt, munkát, szüntelen gondoskodást igénylő szőlőtőkéi, vagy a játékos cinkék, esetleg a félénk, édes szavú fülemülék? A gyümölcs- és szőlőtermelésről ugyan egész könyvecskét írt (Kertészgazdászati jegyzetek. Bp. 1896.), hanem ennek létrejöttében nemcsak egyéni hajlamát kell felismernünk, hanem hazafias feladat vállalását is: látta a filoxera meg a perenoszpóra pusztítását, ez ellen kívánta ismerettel felvértezni az elkeseredett magyar kertészgazdákat. Szelíd, szép formák után vágyó lelke örömét lelte a kertben, amely csupa megfékezett, emberarcú természet, romantikus vágyai azonban túlszárnyaltak