Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

NAGY MIKLÓS: Jókai villája

RÉSZLET A JÓKAI VILLÁJÁBAN BERENDEZETT EMLÉKKIÁLLÍTÁSBÓL a kerítés szűk gyepűjén. Feltűnő, hogy a Duna-parti hegyvidékről szóló karcolataiban mekkora helyet szentel a hajdani svábhegyi ősvadonnak. Áradozik a róka- és borz-lakta, sasok fölkereste erdőkről, a Jánoshegy kígyóiról, emlegeti az óriás bőgőbékákat, halálfejes lepkéket. Visszasírja a nagy kóborlásokat ,,emberhangot nem adó erdőkön keresztül, amikben az utat mésszel megjelölt fák mutatták." (NK 61. k. 256.) A Svábhegy volt az ifjúság, a magány és álmodozás hona, mítoszi menedék a zajló életben. Érzelemvilágában a hegytető összeolvadt legősibb tájélményével, amit a komáromi szigeten szívott magába egy életre. Mégsem lett rousseauista, nosztalgiái sem fordíthatták szembe százada legfőbb magyar eszméjével: a polgárosodással. Kertjéből Vácig s az alföldi síkságig is elláthatott, szeme előtt nőtt és szépült a főváros. A panoráma tükörré vált. ott látta benne az ország újjászületését, a nemzet korszerűsödését. A Kárpáthy Zoltán, az Eppur si muove vagy A jövő század kigyúlt képzeletű jóslásai a jövendő nagyszerű világvárosáról mind itt, a hegyormon születtek. Megváltozott maga a közvetlen környezet is, a különcök búvóhelyéből villanegyed lett, amelyben megfordult az alkotó értelmiség színe-java. Eötvös két háza, majd a Széchenyi-emlékmű láttán költőnk már Magyar Parnasszust remélt a helytől, ahol pedig a 60-as években még jobbára német szó járta. Mint annyi munkája a hegyvidékről szóló rajzai (pl. Hajdan, most és valaha c. 1876-os írása vagy az Osztrák Magyar Monarchia . .. Svábhegy- és Zugligetjegyzete) is nagy értékű históriai források: útikalauzok, monográfiák, krónikái