Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KERESZTURY DEZSŐ: Borsos Miklós kiállítására

BORSOS MIKLÓS ÉRME Van még egy, különösen értékes vonásuk ezeknek a könyveknek: olyan művész illusztrálta őket, aki megtanulta tisztelni az anyag, a műfaj, a dolgokban élő jog parancsait. Illusztrációi beleilleszkednek a könyvek egészébe: úgy emelik magasba őket, hogy a gyanútlan olvasó-szemlélő alig veszi észre az utat, amelyet megtett, csak az eredményt érzi. De Borsos sohasem vész el a magyarázásnak ebben a feladatában. Mindig megőrzi művészi önállóságát: az író egyenrangú társaként szolgálja az elérendő eredményt. Illusztrációinak kitűnő darabjai önálló művekként is jelentősek; nem egy közülük nem is jelent meg a készülő könyvben; lehet, hogy szétfeszítette volna a rendelkezésre álló kereteket. Emlékszem, hogyan megütődtem, mikor egy illusztrációzsűri tagjai aszerint ítéltek, milyen művészi értékűek a „táblák". Ma is azt hiszem, ez éppen olyan egyoldalúság, mint csupán aszerint ítélni: milyen „hű" az illusztráció. E szélsőségek közt egyensúlyt tartani azonban csak olyan művész tud igazán, erőltetés nélkül, aki egyszerre képes figyelni arra a műre, amelyhez a maga mondanivalójával kapcsolódik és saját művészetének törvényeire; akinek tehát a magáéból is van hozzátenni való ja ahhoz az irodalmi alkotáshoz, amelynek ihletét megérzi, elfogadja. S Borsos Miklós ilyen művész. írók, költők arcmásait felidéző műveit is ez az egyéni többlet teszi olyan vonzóvá, nemegyszer lenyűgözővé. Aranyművesként kezdte: természetes, hogy kedves műfaja az érem. Érdemes megfigyelni azt a rendkívül változatos skálát, amelyen az ő érmein látható arcképek elhelyezkednek. A sor a teljesen pontos,