Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KERESZTURY DEZSŐ: Borsos Miklós kiállítására

TERSÁNSZKY JÖZSI JENŐ nemegyszer engedett bepillantást olyan idevágó anyagokba, amelyek egyenesen az ő kezdeményezésére jöttek létre. Ilyen értelemben a Borsos-kiállításnak is — úgy tetszik — az a leg-,,irodalmibb" része, amely a művész által illusztrált könyvek gyűjteményét mutatja be. Az illusztrálás, s a vele oly rokon illuminálás eredetileg azt jelentette: megvilágítás, megfényesítés. A régi illuminátorok olyan művészek voltak, akik az írott könyvek, a kódexek ragyogását, fényét növelték azzal, hogy színesaranyos, pompázatos képekkel díszítették őket. E képek azonban már a legkorábbi kódexekben sem pusztán díszek, hanem magyarázatok is. Kiegészítik a szövegeket, akár úgy, hogy hírt adnak szerzőikről, tulajdonosaikról, történetükről, akár úgy, hogy megjelenítik, tovább viszik a szövegben elmondottakat. Az illusztrációnak ez a kettős szerepe máig megmaradt. Azok közül a kötetek közül is, amelyek Borsos illusztráló-művészetét példázzák, nem egynek ezek az illusztrációk adják meg sajátos könyvértékét: egyaránt kitűnő bennük a művész meg a tipográfus munkája. De vannak olyanok is, amelyekben — mint az egykori népkönyvek modern utódaiban — a kép magyaráz, megvilágít, a megértést segíti. Az egyszerűbb ember mindig szívesen látja is azt, amiről olvas. S az igazi művész sokoldalúságának, nagylelkűségének legjobb bizonyítéka, hogy nem húzódik az ilyen népszerűen magyarázó, tanító szereptől sem. Borsos az olcsó könyvnek, a mai nemes ponyvának is rangot ad azzal, hogy könnyebbé teszi nehéz remekművek megértését olyanok számára, akiknek osztályosai a régi időkben ilyesmit közelről aligha láttak.