Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KERESZTURY DEZSŐ: Borsos Miklós kiállítására

BORSOS MIKLÓS KIÁLLÍTÁSÁRA KERESZTURY DEZSŐ A látogatók egy jelentős művészegyéniség sokrétű alkotó munkásságának olyan területét járhatják be e kiállításon, amelyik látszatra az életmű határvidékein található, valójában azonban annak központi, legalábbis igen lényeges jegyeit, jellemző vonásait mutatja meg a figyelmes szemlélőnek. A kiállítás szép katalógusának bevezetője így határolja körül a tárgykört: ,,egy kiemelkedő képzőművészeti életműből együttesen mutatunk be minden olyan alkotást, amit az irodalom szeretete ihletett". De a bevezető — helyesen — így folytatódik: Borsos „minden művéből az irodalom ráérző értése és lelkén átszűrt szeretete árad"; másszóval: olyan művész alkotásai sorakoznak előttünk, akit a rajz nem csupán vonalainak indázása, az érem nem csupán kiemelkedő és bemélyedő részleteinek folt- és formajátéka, a szobor nem csupán az anyag plasztikus alakzatainak térbeli elhelyezkedése miatt érdekel, hanem mindez úgy fontos számára, mint valami szóba is fogható, emberi mondanivalónak hordozója, kifejezője. Művei ezért is nem csupán szépek vagy érdekesek, a formák, a látvány arányosságával, vagy ellentmondásaival teltek, hanem tartalmasak. Olyan értelmük van, amely ugyanonnan fakad, ahonnan a költészet, az irodalom tartalmai is. Ezért kapcsolódnak olyan természetes magától-értetődéssel az irodalom, a költészet világához. A Petőfi Múzeum jó és érdemes hagyománya, hogy gyűjti és időről időre be is mutatja azokat az emlékeket, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak jelentős íróink életével, személyiségével, műveivel. Nem feledkezik meg arról az igazságról, hogy a művészetek mind az emberi életből fakadnak, hogy tehát kölcsönösen befolyásolják, kiegészítik, magyarázzák egymást. Történelmi kiállításainak talán legértékesebb vonása, hogy az irodalmi folyamatokat az emlékek és kifejezőeszközök ilyen bonyolult összetetttségével idézi fel. Ritkább természetesen az olyan eset, amikor egy-egy író hoz létre valamelyik más művészetben is értékes vagy legalábbis érdekes, jellemző munkákat: — ilyen találkozásról adott képet pl. az a kiállítás, amelyen Kisfaludy Károly festményeit mutatta be a Múzeum. Ha képzőművészeti alkotásokat tár látogatói elé, egy jellegzetesen irodalmi gyűtemény számára mégis legkézenfekvőbbnek látszik — s nyilván az is — az írói művek illusztrációinak s az írók arcmásainak bemutatása. A Petőfi Múzeum számos ilyen kiállítást rendezett s