Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

JENEI FERENC: Beniczky Péter és a manierizmus

Miért hoszszabbodik S' életem vonódik E bün, 's dögös tömlötzben. Ezek az itt-ott, néha gyakrabban előforduló és a költő stílusát színező, elevenítő, érzékletes szóképek egyes verseiben halmozódnak, egész képsort alkotnak. Jó, s gonosz szerencse, Mint forgó velencze, Emel s' taszít az porban, Császárt-is koldussá Tész urat kapássá, öltözteti bocskorban. Királyi korona, Ország birodalma, Száll olykor nád hajlékban Nagy tölgy fák ki dűlnek, Tornyok repedeznek, Hóid, s' napfénye — is el-vész, Márvány kőben metszet írás kopik, s' veszhet. Kit faragott ember kéz. Erős gyémánt törik, Atzél, vas is vásik. És sokára porrá lesz Vagy azok a képek, melyeket a maga élményeiből merített: Alla, kiáltása, Dob s' trombita szava, Ne hasson füleidben, Algyu ropogása Mint ég csattogása. Rettenthetne szivedben, Sok sürü kópia Ki tervelt zászlója Háboríthat elmédben. Mostan paisodat Tisztítsd, s' panczélyodat Sisakod ved le szegről, Élesítsd kardodat, S' hizlallyad lovadat Fogd-ki az eke mellől S végül hadd soroljuk ide a „Kívánatos kikeletnenk gyönyörűségéről" írott versét, mint egyik legszebb és legköltőibb képét: Az szép hajnal ragyog, Gyöngyös harmat villog, Bús sziveknek hoz kedvet, Minden féle madár, Kit dér, hideg el-zár Vigan kezd uj éneket. Jó hírrel jön fecske, Ujjul agyag fészke, Csátsog az házok felett.