Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

JENEI FERENC: Beniczky Péter és a manierizmus

Ég felé Patsirta Repül, hogy szozattya Messzére el ter j edgy en. Fülemile ágon Függ, csak kicsin szálon Álom reá ne érjen. Addig szól énekel Még a tajték vérrel Kicsiny száján eredgyen. Példabeszédei bölcs mondásait is élénkíti képekkel. Az elvont bölcselkedést teszi érthetőbbé, az élethez közelebb állóvá es egyben érthetőbbé. Olvassuk el a 18. majd a 74. sz. darabot. Sok jó ló a' hámban Meg- szakad, s' vonyásban, Mert nem tudgyák jó voltát: Sok érdemes legény, Hogy értéke szegény Fogja az eke szarvát Noha az tarsolyból Nem csak ezüst tálbul Szednek vajas pogátsát. Az álhatatlan szív, Magának-is nem hiv, Másnak- is jár vesztére. Kuasz szénán fekszik De benne nem eszik, Morog éhült ökörre. Harang- is csak hirdet De maga nem mehet Templomban a misére A képek egymásra halmozása szinte önállóvá válik a „Vélekedés az ékességről amely tulajdoníttatik az rózsának" című versében. Talán az szép rozsa S virágok asszonya Kiér elmém most fárad Ez az ékesség Kerti gyönyörűség Miér szivem most bágyad Világ fényes szeme Tündöklő öröme Ez mindent fölül halad. Verágjában ékes, Ajándékban kedves, Nehéz őt megfontolni. Virágzó örömét Ragyogó szép színét Nehéz verssel leírni Liliom s' violán Nárdus, s' majorannán Fellyeb magasztalhatni. E versképek halmozásán túl halad, amikor, mintegy a képek absztrakciójaként a színekről, azok szimbolikájáról ír ,,A különböző szín festőknek értelme és magyarázatya" című versében. 13 Petőfi Irodalmi Múzeum 193