Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Kisfaludy Károly képgyűjteménye
Iáról: „Tegnap estve későn érkeztem meg Pestről és sietnek tudtodra adni, hogy Károlyhoz semmi reménység immár." 3 Ugyanebben a levélben öccsük anyagi helyzetéről pesszimista képet fest, szerinte „Adóssága talán rámegy 30 Ezerre is, én pedig csak 5.000 fját tudom még". Egy hét múlva, december elsején, mikor öccsük meghalt, levelében már csak 15 000 forint adósságról beszél. Kisfaludy Sándornak ekkor még az a terve, hogy ezt az adósságot Károly képgyűjteményének eladásából fizessék ki és Széchenyit akarja megkérni, hogy segítsen azok eladásában: „...Addig is, míg Károly' halála után magam írok Széchenyi Istvánnak, vagy magad, ha esméred őtet, vagy Döbrentey Gábor által, ki most Pozsonyban vagyon, biztasd őtet, hogy Károlynak Kép-Galleriáját, mellyben vannak Kép Remekek, hazafiságból, Károly eránt való szívességéből, Károly Literátori érdemeihez viseltető érzésből, szerezné el a Gavalléroknak, hogy azoknak árrából adósságait ki lehessen fizetni. Gróf Széchenyi nagylelkű hazafi. Meg fogja tenni a mit tehet; annyival is inkább, mivel Károly legtöbb adósságát Újságának folyamatba hozására tette volt.. ." /j A család valójában nem ismerte Károly testvérük anyagi helyzetét és nem tudta felmérni képeinek értékét sem, így hosszas ingadozás és többszöri véleményváltoztatás után lemondanak arról, hogy maguk vegyék kezükbe az ügyet, — végül is átadják öccsük vagyonát a Királyi Fiscusnaü, törődjön az állam az ingóságok értékesítésével. A Vármegye Kisfaludy Sándor és János megkeresésére zár alá vétette a költő értékeit és Fáy Andrást, az irodalmár táblabírót nevezte ki „massae curator"-nak. Zlinszky János főszolgabíró és Bellágh Antal esküdt vették át a vagyont és ők állították össze a leltárakat is. 5 Az ő munkájuknak, de főképpen Fáy András kitartásának és lelkiismeretes munkájának köszönhető az, hogy a nagyvonalú és életvitelének stílusában — de nem lényegében — könnyelmű költő bonyolult anyagi ügyeit tisztázták. Barátainak a legfőbb célja az volt, hogy Kisfaludy nevét a rendezetlen adósságok árnyékától megóvják. Részt vett ebben a munkában a reformkori írógárdából mindenki, aki Kisfaludyval rokonszenvezett: az Auróráját folytató Bajza, az általa mindig nagyrabecsült Vörösmarty, az őt túlélő előd, Kazinczy és jóbarátai: Bártfay, Toldy, Stettner, Helmeczy. Részben műveinek újra kiadásánál, rezeinek újbóli értékesítésével buzgólkodtak és anyagi önfeláldozással is helytálltak, amikor személyes ingóságainak kótyavetyéjén megvásárolták sokféle holmiját. A több évig elhúzódó eljárás során Fáy András végül is maradéktalanul rendezni tudta minden adósságát. — Mégis, ha képgyűjteményének jegyzéke felett elgondolkodunk, s a tizenkét nap alatt nyélbe ütött árverésen a valóságos becsértékének negyed-ötödéért, a szó mai értelmében elkótyavelyélt értékeket számba vesszük, akkor csupán a baráti jóindulatot értékelhetjük, műértő hozzáértésüket nem. Néhány becses képének reális értékesítésével többre jutottak volna. Az a nagy adósság, amitől a család annyira félt, s amit Kisfaludy Sándor először 30 000,—, később már csak 15 000,— forintra taksált, mire a hitelezők teljes listája összeállt, még tovább csökkent, s mire a követel és tartozik oldalt végre kitisztázták, tízezer és egynéhány forintra olvadt le. Néhány régi adós3 KISFALUDY SÁNDOR Minden Munkái 8. k. IV. kiad. Kiadja ANGYAL DÁVID. Bp. 1893. 4G9. 1. Kisfaludy Sándor levele Kisfaludy Jánoshoz. 4 3. sz. alatt id. mű 470. l. Kisfaludy Sándor levele Kisfaludy Jánoshoz. 5 Lásd l. sz. alatt idézett munkát és a továbbiakban Kisfaludy Károly hagyatékával kapcsolatban idézett adatoknál ugyancsak.
