Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Kisfaludy Károly képgyűjteménye

ságra. amiket érthetetlen módon évtizedek óta hurcolt magával, betegsége utolsó kiadásaira, temetése költségeire és néhány újabb képének vételárára. Ezek a képek megvoltak gyűjteményében s igen valószínű, hogy vételáruk kiegyenlítését az egészségével való bajlódás akadályozta. Az elszámolásokat nézve, néhány emberileg visszatetsző, ugyanakkor másutt megható gesztusokat láthatunk. Térítésért jelentkezett Forgó György főorvos, jóbarátja: négy havi kosztpénzért, Stahly Ignác professzor utolsó gyógykezelése fejében (tizenöt éve jóembere), s Kisfaludy János, a temetési költségek fejében. Lóstainer Anton borbélya a 42 forintnyi adósságának viszont csak a felét kérte, a többit a masszának adományozta. És végül: Kisfaludy Károly járandóságai közül egyedül Sándor bátyjától nem tudták 3000 forintját behajtani. Ha a könnyelműség vádja nem is állta meg a helyét, arra mégis választ keli keresnünk, hogy milyen anyagi alapon hozatott Kisfaludy Károly életének utolsó szakaszában külföldről költséges metszeteket, litográfia-sorozatokat, vásárolt idehaza könyveket s drága képeket. Az Auróra szerkesztése nem hozott annyit, hogy ebből nagylábon élhetett volna, hiszen leveleiben egyre-másra arról van szó, hogy Aurórájára ráfizet, s lépten-nyomon a zsebkönyv megszüntetéséről gondolkodik. Festői tevékenységéből, ha el is tudott néhány képet adni, nagylá*bon nem élhetett, hiszen képeladásairól életének ebben a szakaszában barátai nem beszélnek. A Jelenkor szerkesztése ekkor még csak engedélyezésig eljutott terv volt, bár olyan reális, mellyel „magának jónál jobb existentiát szerezhetett volna"'

1 — mint Sándor bátyja írta. Valamelyes jövedelmet talán darabjai s kiadott művei, ha hoztak. Csak azóta élt költségesebben, amióta atyja s egyik bátyja halála után örökségének eladásával, testvéreivel való elszámolásaival pénzhez jutott. Kisfaludy Sándor számítása szerint 1825—1830 között 20 000,— forintot vett fel a családi vagyonból.

7 Ezzel hitele is emelkedett természetesen. S ha számbavesszük azt, hogy abban a népes nagy családban csupán kettőnek, Mihálynak és Jánosnak voltak gyeremekei, akkor megértjük azt, hogy ő. a legfiatalabb, a magtalan Sándor bátyjánál 16 esztendővel ifjabb, joggal számolhatott az idősebbek elhalásával s így saját gazdagodásával. Félretenni, birtokot gyarapítani ő pedig nem született, s ha valaha gondolt is volna rá. nőtlen maradván, nem is látta értelmét. Ezzel szemben élni akart azért, amit céljául választott: a magyar közművelődés emeléséért, a magyar irodalom és képzőművészet fejlesztéséért.

8 Ehhoz munkájával, ügyességével és reá váró vagyonával meg akarta teremteni a szükséges feltételeket: méltó életkörülményeket, a széles irodalmi és művészeti tájékozottsághoz szükséges könyvtárat s ezenfelül, egy neki örömet okozó és másokat követésre buzdító képtárat. Képgyűjtési kedvteléséről az 1815-ös, napjainkig homályban maradt európai útjával kapcsolatban hallottunk először. Feltingernek, Kisfaludy régi instruktorának emlékezései szerint" — aminek Toldytól kezdve, mindenki hitelt adott — „eleinte Apostolok lován utazott, amit valahol szerezhetett, azt a közelebb nagyobb városba, azt egyik helyről a másikba vitte, otthagyta, és úgy kikeresett legolcsóbb vagy sokszor ingyenni alkalmakkal Bécsbe megkapta, mellyeknek nagyobb részét eladogatta, mivel mondása szerint reá szorult ti Lásd 3. sz. alatt id. mű 473. 1. Kisfaludy Sándor levele Kazinczy Ferenchez. 7 Lásd 3. sz. alatt id. mű 530. 1. « Bajza József és Toldy Ferenc levelezése. Sajtó alá rendezte OLTVÁNYI AMBRUS. Bp. 10(19. A 75. levél és jegyzetei. !» FELTINGER ISTVÁN : Kisfaludy Károly életrajza. Kézirat. M. T. A. Kézirattár (M. irod. Régi és újabb írók életére von. iratok. 2. r. 11. sz.) 11* 163