Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
KISS JÓZSEF—MIKLÓS DEZSŐ: A "második inas"-tól a "könyváros"-ig
tett másolatából. Ugyanez a forrás őrizte meg a társaság tagjainak teljes névsorát is. amelyben a kétségtelenül Petőfivel azonos „Borostyán Sándor úr" a „Színésztagok" közt van megnevezve. Nem volt tehát színlapkihordó (amint ezt a Petőfi-irodalom évtizedek óta ismételgette) — vonja le a helyes következtetést Fekete, — hiszen ezeket (ketten voltak) a zsebkönyv a színészektől elkülönítve „cédulaosztók" megjelölés alatt említi; a még csak 20. évében járó Petőfi „a magyar vidék egyik legjobb társulatának egyenrangú színésztagjaként" kezdi meg fehérvári szereplését. 3 A dolgozat szerzője a fenti források ismeretében, a Petőfi-irodalom és a színháztörténeti adatok széles körű felhasználásával bemutatja a költő fehérvári színésztársait s foglalkozik Petőfi szerepeinek kérdésével is. Gondos nyomozó munkájának azonban kényszerű határt szabott az egykorú színlapok hiánya. Ezek közül került most elő néhány. Egy nagyobb, összesen 39 darabból álló, 1840—1842-ből való, ismeretlen eredetű színlapgyűjteményben maradtak fenn, amely az említett pápai könyvtár feldolgozatlan anyagában lappangott/ 1 E színlapok többségét Fekete Gábor színtársulata adta ki Székesfehérváron 1841-ben. illetve 1842 első felében. 15 darab kapcsolódik a Szabó—-Török-féle társulat fehérvári vendégszerepléséhez. 5 Közülük három még a költőnek Fehérvárra érkezését megelőző napokból, október utolsó harmadából való: 1. okt. 22.: Raupach, [EJ: Királyleány mint koldusnő, vagy: Az élet iskolája c. „regényes nézőjáték" 5. felv., „Kesziné asszony első föllépte" felirattal; 2. okt. 30.: Nestroy, [J.] : Lumpaci-Vagabundus vagy: A három jó madár c. „tüneményes vígjátéka" 3 szakaszban, Telepi Gy. ford., Müller A. zenéjével; 3. okt, 31.: „Nagy rendkívüli előadás", F. Wolf lovag társasága (afféle cirkuszi együttes) közreműködésével: A két özvegy c, Keszi Józseftől ford. 1 felvonásos „mulatságos" vígjáték, majd Az elveszett gyermek vagy: A vígkedvű halászok c. „Nagy néma játék (Pantomim)", az előbbi Szabóék, az utóbbi Wolfók előadásában. (A két darab közt Wolf társulata műlovarszámot adott elő.) Feltehető, hogy Petőfi nov. 5-én már Székesfehérváron volt. Az e napi színlapot is számítva, a most előkerült anyagból a költő ottani tartózkodása idejére összesen 12 esik (az utolsó dec. 17-i); ebből 3-nak szereposztásából Petőfi kimaradt. Mivel a társulat rendszeresen, hetenként 5—6 estén tartott előadásokat, nyilvánvaló, hogy a színlapsorozat erősen foghíjas: a társulat 1842. nov. 5.—1843. eleje közt kiadott színlapjainak legfeljebb egyharmada. Jobban szemlélteti ezt az alábbi, Fekete Sándor összeállítása nyomán rekonstruált, az új adatokkal kiegészített (de még így is hiányos) műsor, melyben az egykorú színíappal (is) dokumentált előadásokat kurzív, Petőfi szerepeit pedig ritkított szedéssel emeljük ki. (A kézikönyvekből, katalógusokból vett kiegészítő, illetve helyesbítő adatokat, valamint a forrásmegjelöléseket szögletes zárójelbe foglaltuk. Rövidített forrásmegjelöléseink: Szl.: pápai színlap; Zsk: az említett Játékszíni Zsebkönyv-másolat; Szuper: Szuper Károly színészeti naplója 1830—1850. Sajtó alá rendezte Váli Béla. Bp. 1889.) Nov. 5. Birch-Pfeiffer, Ch.: Bársony Cipő. Lovagi nézőjáték 5 felv., Zulima c. előjátékkal, 1 szakaszban. (Ford. Deáky F. S.) [Szl., Zsk] 3 Uo.: 39., 41. 1. 4 Leltári száma a könyvtár levéltári anyagának jegyzékében: 235. 5 Ezek a színlapok kifogástalan állapotban maradtak fenn; többségük kb. 35 X 22 cm méretű (ettől lényegesen eltérő, mintegy kétszeres, 35 X 44 cm-es nagyságú az okt. 31-, nov. 13és a dec. 11-i előadásé).
