Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye

Jókai célzott is forrásjegyzékében, hogy pl. a francia vontcsövű ágyúk lenyűgöző hatásáról „egykorú hírlapok után" írt az Egy az Istenben. A bécsi politikai körökre egyetlen jó szót sem pazarolt. Bemutatta uszításuk eredményét: a felháborító tömegmészárlást, s Pitaval (1673—1743) francia ügyvédnek a világhírű bűneseteket feldolgozó munkája alapján tendenciózusan szellőztette August von Eynatten tábornok és Franz Richter bankigazgató nagystílű panamáit és következményét: a botránypert, amely az 1859-i háború idején pattan ki. Csalással vádolták Eynattent, akit Jung Hermann és veje, Basevi Mózes megvesztegetett. A két kereskedő — a tábornok segítségével — a fegyverszünet után nagy ökörszállítási üzletet kötött. A háború befejeztével a hadsereg nem vette át az állatokat, s az állam busás kárpótlást fizetett a csalóknak. Eynatten letartóztatása után öngyilkos lett, bűntársai pedig megszöktek, s így nem lehetett rekonstruálni a csalás nagyságát. A fordulatos perben végül egyetlen vádlott maradt: Richter bankigazgató, aki hitvány szövettel és szemetes gabonával manipulált. Tanúként idézték meg báró Karl Bruck pénzügyminisztert is, aki borotvával vetett véget életének. A botrány fináléjaként a per minden jelentősebb szereplője egymás után váratlanul meghalt. A Jókai által gyakran idézett német fordításnak Der neue Pitaval a címe."

1 írónk a Lipcsében megjelent 1872-i kiadásból merítette Cagliari herceg bűnügyére vonatkozó adatait. Most sem követte szó szerint forrásait. A Pitaval előszava mintegy meghatározta, hogy milyen szellemben foglalkozott a nagyszabású főúri bűnözőkkel. 1859 nyarán sűrűn közölt híreket az osztrák sajtó azokról a csalásokról, amelyeket a hadsereg legfelső vezetői és megbízottaik követtek el az olaszországi háború idején. Több személyt letartóztattak megvesztegetés vádjával. Erre a hírlapok — szinte máról holnapra — védelmére keltek azoknak, akiket néhány napja még elszántan támadtak. Az öngyilkosságok után az újságok már csak a tényeket regisztrálták, a következtetéseket az olvasókra bízták. Homály fedi Karl Bruck pénzügyminiszter Frank Richter bankigazgatóhoz fűződő kapcsolatait. A miniszter igazságtalan támadásnak volt kitéve. Pedig az állam javára tevékenykedett. A vádak elől mégis öngyilkosságba menekült, bár nem kellett volna tartania az igazságszolgáltatástól. Az Eynatten tábornokra szórt vádak is erősen túlzottak. Elmarasztalták őt hivatali hatalommal való visszaélés miatt; maga is elismerte a megvesztegetés vádját s önkezével vetett véget életének. Milliókat írtak a számlájára, noha tételszerűen csak 80 ezer forintot lehetett rábizonyítani. A szerencsétlent furfangos és kapzsi kalmárok hálózták be. A nagy summákat Jung és Basevi nevű kereskedők vágták zsebre. 20 ezer ökörrel és 50 ezer forinttal károsították meg az államkincstárt. Richtert bizonyítékok hiányában felmentették a csalás vádja alól. De a megvesztegetés és hivatali hatalommal való visszaélés miatt is csak rövid ideig tartó büntetés várt volna rá. Az Egy az Isten botrányos akcióiban részt vevő, raffinait és gátlástalan „ördögöket" egyértelműen ítélte el Jókai, hogy a torockóiak tiszta becsületessége és a magas politikai körök züllöttsége jobban kidomborodjék. (il PITAVAL, kiadványának teljes címe: Der neue Pitaval. Eine Sammlung der interessantesten Criminalgeschichten aller Länder aus älterer und neuer Zeit. [Az új Pitaval. Minden ország legérdekesebb bűnügyi történeteinek gyűjteménye a régibb és újabb időkből.] Begründet von Criminaldireetor Dr. I. E. Hitzig und Dr. W. Häring W. Alexis. Jókai ezt a kiadást használta.