Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye
Viszonylag könnyűszerrel tájékozódott Jókai a dekrisztianizmust hirdető unitáriusok vallási világában Brassai Samu felvilágosítása és Ferencz Józsefnek, a matuzsálemi kort elért püspök katekizmusa alapján. 02 Emellett számos színes történetet hallott erdélyi kísérőitől erről a kis létszámú szektáról. Kiegészítésképpen bátran nyúlt a protestáns hagyományokhoz, s saját tájékozottságát és vallási toleranciáját is az egyistenhivőknek ajándékozta. A „magyar zsidókról" lényegében annyival beérte, amennyit Schulchan Aruch, a XVI. században keletkezett zsidó vallási törvénykönyv, ill. Győri Lajosnak Az erdélyi szombatosok c. munkája 63 alapján tudott mondani, bár a Das Buch der Welt 1862-i évfolyamának olvasmányélménye is érződött ábrázolásukon. Ebben fedezte fel a regénybeli felekezethez hasonló „hetedik nap szentjei" nevű, kommunisztikus kereszténységet valló szektát. Másként állt a helyzet a római vallással. Igyekezett tájékozódni a számára kevésbé ismert katolikus rítusok és dogmák világában is, de erejét meghaladó feladatra vállalkozott, amikor e hitvilág rejtelmeit fürkészte. Buzgón kutatott a házasság felbontásának egyházon belüli lehetőségei iránt; észrevehetően tekintélyes vagy legalább is sokfelé terjedő anyagot vizsgált át, ám a lényegre nem sikerült rátapintania. Már a forrásmunkák megjelölésével is jelentős támadási felületet hagyott hátra. A katolicizmus jezsuita védelmezői aztán harsányan támadták pontatlanságait. 64 Nemegyszer a már-már sajtóhibának minősíthető Schultze-Schulte variáns ürügyén bélyegezték meg életművét. Az elfogult bírálatokban főleg az Egy az Istent dezavuálták. Mindenek előtt Schultze Eherecht c. munkájára hivatkozott Jókai. Ebben az esetben — miként arra Jablonkay Gábor rámutatott — minden bizonnyal Johann Friedrich von Schulte (1827—1914) német egyházjog tudósra, a német ókatolikusok vezéralakjára gondolt, akinek Handbuch des katholischen Eherechts c. egyházjogi kézikönyve 1855-ben jelent meg. A „titkos" jogszabályokat kereső Jókai pontatlanul idézett, amikor jegyzeteiben azt fejtegette, hogy „a pápának hatalma van a létező házasságot, kegyelem útján nem létezőnek nyilvánítani". — Schultenál arról volt szó, hogy az „Apostoli szentszék tanítása és gyakorlata szerint a pápának valóban megvan a hatalma arra, hogy egy nem végrehajtott (azaz el nem hált) házasság kötelékét feloldja". Blankának abban az esetben sem kellett volna mást bizonyítani, ha Jókai betű szerinti értelemben figyel a szabályra. Am írónk a pápa felelőtlenségét hangsúlyozta a rendelet elferdítésével. Igazat adhatunk Jablonkaynak. hogy a pontatlanul feltüntetett „Walter, Kirchenrecht" megjegyzésből nehezen lehetett arra következtetni, hogy az 1846-ban Bonnban névtelenül megjelent Lehrbuch des katolisches Kirchenrecht c. egyházjogi tankönyvet használta Jókai. Az emlékezetből és figyelmetlenül idéző író, talán az 1855-ben született Walter Gyulát, a kalocsai érseket gondolhatta szerzőnek, aki számos egyházi munkát írt, de egyházjogit nem. A regény végén fel nem sorolt munkák is ösztönző hatást gyakorolhattak az Egy az Isten vallási tendenciájára. Pl. A magyar zsidó jövője és kötelessége c. cikk „Egy pap" szerzőségében, Az egyház és a házasság c, 1870-ben meg62 Unitárius kis tükör. Kolozsvár 1875. 63 Vasárnapi Újság 1874. szept. 20.—okt. 4. (Si JABLONKAY GABOR: Jókai és a katolicizmus. Magyar Kultúra 1924. 485.
