Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye
emlékeinek egy részét beolvasztotta regényébe. Példaként említhetjük a More Patrio c. útirajzát, amelyet 1858-i „regényes kóborlásai" után írt. Mint ahogyan belejátszottak a regény egyes jeleneteibe szabadságharcos cikkei. Munkája ideológiai tendenciáit már a nemzetiségi lázadás idején írt, Nem szeretem a sápadt arcokat c. cikkében hangoztatta. „A büntetés nem érheti azon népeket, kik ellenünk támadtak, hanem azokat, kik őket ellenünk vezették." 58 Nem sorolja fel magyarázó jegyzetei között, de Szilágyi Sándor munkásságát is jól ismerte és felhasználta. Erdély iránti érdeklődését mutatja az is, hogy könyvtárában őrizte Jakab Elek Kolozsvár története című, 1860-ban megjelent kötetét. Adataiban, szellemében is hatott írónkra Horváth Mihálynak (Magyarország függetlenségi harcának története. Genf 1865.) és Szeremlei Samunak a Jókai hagyatékában fellelhető munkája (Magyarország krónikája az 1848—2849. forradalom idejéről). Botanikai tapasztalatait Diószegi Sámuel füvészkönyve és a regényben szereplő Haynald Lajos kutatásai alapján ellenőrizte. A téma bibliai vonatkozásainak és a szereplők biblikus modelljeinek megfelelően használta Jókai a bibliát. Egy viszonylag terjedelmes vitát is lebonyolított szereplői között. Ez arra vall, hogy ismerte a szentírást, de emlékezetből használta, — s ennek megfelelően nem pontosan — idézte. A vita a háború és a béke kérdését feszegette. Az erdélyi események adatait ellenőrizhette még az általa szerkesztett Életképekből. Esti Lapokból, Pesti Hírlapból, valamint a hagyatékában fennmaradt és a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hírlapokból, mint például a Kossuth Hírlapjából, a Martius Tizenötödikéből és a Budapesti Híradóból. Az Olaszországban történteket Hermann Reuchlin (1810—1873) német evangélikus lelkész és történetíró Staatengeschichte der neueren Zeit (A legújabb idők története) c. munkája alapján mutatta be. Hivatkozott Cantu Caesaré (1804—1895) olasz író klerikális szellemű — a maga korában nagy elismerést kivívott — Storia Universale c, 35 kötetes világtörténetére, amely egy időben Jókai könyvtárában is megvolt s a Bálványos vár és a Minden poklokon keresztül c. regényeiben is forrásként használta. A katonai események jelentős részét a vezérkar irodájának a feldolgozásában 1876-ban Bécsben Der Krieg in Italien 1859 (Az 1859-i háború Itáliában) c. kiadványa alapján jelenítette meg. Megemlítette Jókai ezeken kívül Meyer C. L. az egyházi állam történetével foglalkozó Geschichte des Kirchenstaates c. kötetét, az egyes apró jelenetek hitelesítésére. Már első bírálói kifogásolták Jókai forráshasználatát. A kezdő Riedl Frigyes 59 „ráidéz Jókaira a császári királyi Generalstabs Bureau által kidolgozott Olasz háború című műből, hogy nem igaz, amit Jókai leír, mintha a Scoperta tele volna ültetve ciprusokkal: csak kevés ciprus van ott, aztán az se igaz, mintha annyi halott lett volna a mennyit Jókai mond, — sok felocsúdott azokból". Mikszáth Kálmán sietett Jókai segítségére. 00 A solferinói csatatér regénybeli beültetése ciprusokkal nem feltétlenül figyelmetlenségből eredt. A békés zöld liget és a véres-sáros hadszíntér az ellentéteket fokozta. A sűrű ciprussor markáns színt jelentett a solferinói csata festményén. A Jókaihoz közelálló korabeli Magyar Sajtóban és a Vasárnapi Újságban is számos adatot talált, amelyek az osztrák—olasz háborúra vonatkoztak. 58 cikkek és beszédek 2. k. Bp. 19G7. 385. 59 Jókai legújabb regénye. Pesti Napló 1877. aug. 19. 214. sz. 1—2.; aug. 20. 215. sz. 1—2. 60 Apróságok. Budapesti Napló 1877. aug. 24. 274. sz. 2. 8 Petőfi Irodalmi Múzeum 113
