Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye

Károly is segíti öccsét házassága kezdeti szakaszán, mint Manassét testvérei. Az Egy az Isten ifjú párját megértéssel támogatta a mérsékelt római politikus, Rossi. Jókaiéknak is hasonló felfogású államférfi, Nyáry Pál volt a násznagyuk. Manasséék Bach-korszakbeli sok munkája ugyancsak Jókaiékéra emlékeztetett, írónk 1862-ben a Politikai divatok írása idején is azzal igyekezett megnyerni felesége bizalmát, hogy nagyszerű tulajdonságait regényesítette. S Laborfalvi Róza 1848-ban a maga 31 évével és 13 éves leánygyermekével ugyanúgy eltért a mintegy 22 éves Lávaynétól, mint a 19 éves Blankától. Dormándyné, Zboróy Blanka társalkodónője valamelyik osztrák diplomata elvált felesége lehetett, a bajor követségen mint régi ismerőst fogadták. Amikor ismét férjhez ment, s kivillantotta foga fehérét, írónk hamisítatlan hazai környezetben juttatott neki öregedő felesége kellemetlen tulajdonságaiból. Feszty Árpádné szerint Laborfalvi Rózát gyakran kínozta heves fejfájás: ,,Ha mama megharagudott, — migrént kapott. — Ha migrén van, nincs ebéd".8 Jókai fogadott lánya később is megemlékezik anyja „egész életét betöltő rettenetes migrénjéről".

29 Róza asszony nélkül nem lett volna olyan plasztikus Zimándyné pálmási migrén-jeleneteinek a rajza. Erdélyi ismerősei közül leghívebben Lányi cigány alakját őrizte meg Jókai. A nevét sem változtatta meg. 1876. augusztus 6-án találkozott vele, amikor a torockószentgyörgyi fiatalság táncmulatságán muzsikált „sokszorosan összetákolt és sokat hányódott-vetődött hegedűjén, melyen gúzzsal erősítgetett nyirettyű táncolt, nemcsak egész lelkéből húzta, de szájának pattogtatásával és dobálásával is kísérte s emellett még lábával is ugyancsak kirúgta a csárdást, amelyre a legények s lányok szép táncára Jókai ezt mondta: „Életemben sem láttam ilyet".

;í0 Váradi Károly azt is tudni vélte, hogy Lányi cigány a vendég kedvéért tett ki magáért."'

1 Jókai legpozitívabb cigányélményét is ráruházta, amikor azt jelenítette meg az Egy az Istenben, hogy a szabadságharc idején nem muzsikált hazája ellen. Nyilván ezzel a jelenettel nem találkozhatott Erdélyben. Feljegyzései között sem szerepelt, hogy hallott volna róla. A Kakas Márton arcképcsarnokában Reményi Edére emlékezve írta, hogy a magyar hadsereggel vonuló cigányok a schwehati csata után tagadták meg ezzel a kifogással Jellasics kérését: „mi nem akarunk hazánk ellen hegedülni".'

12 Lányi szimpatikus alakjában szerepet játszhatott az is, hogy a magyarországi cigányok hangulatot keltettek a Bach-rezsim ellen.

33 1925-ben Gyalui Farkas már azt írta, hogy „A Lányi cigány alakja halhatatlanná vált Jókai regénye által". A nemzetiségi ellentétek másik pólusán álló Ciprianu művészi megformálásához Avram Jancu nagybátyjának, Pope Jánosnak az alakja szolgált mintául. A Déznán lakó Pope Jánost 1858-ban a saját lakásán kereste fel Jókai, s — Manasséhoz hasonlóan — az ő házában lakott „regényes kóborlásai" közben, írói megfogalmazásában szerepet játszottak azok a román nemesek, akik 1876. augusztus 6-án a Monastérián fraternizáltak Jókaival és kíséretével. 28 A tegnap. Bp. 1924. 72. 29 Uo. 114. 30 Keleti Újság 1925. febr. 19. 39. sz. 5.; Incze Ernő és Tabéry Géza i. m. 58. 31 Magyar Polgár 1876. aug. 12. 183. sz. 2. 32 Életemből II. rész 364. 33 A Bach-korszak adomákban, összegyújté Egy Bach-huszár. Pest 1869. 6—7.