Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Vezér Erzsébet: Ady első találkozása a francia modernekkel

ADY ELSŐ TALÁLKOZÁSA A FRANCIA MODERNEKKEL VEZÉR ERZSÉBET Első párizsi útján, 1904-ben került először közvetlen kapcsolatba a francia irodalommal. Ez a kapcsolat sok mindent megértet az Új versek merőben új költői formanyelvéből, de óvakodnunk kell attól, hogy jelentőségét túlbecsüljük. Nemcsak azért, mert Adynál az irodalmi hatások mindig csak másodlagosak (komolyan kell vennünk idevonatkozólag saját vallomásait pl. azt, amelyiket éppen Párizsban jegyzett noteszébe : „Ha van az ellenem emelt vádak között valami hazug, az hazugság, hogy rám bárki is hatott"), de azért is, mert első párizsi tartózkodásakor a nyelvi nehézségekkel küszködő költőnek még annyi energiáját vette igénybe a rendszeres sajtótudosító munka, hogy vajmi kevés ideje maradt a francia irodalommal való ismerkedésre. Most csak egy-két hazulról ismert név kelti fel érdeklődését, majd 1900—07-es második párizsi tartózkodása alatt találkozik közelebbről a kortársi francia irodalommal. Bölöni adatai is erre a korszakra vonatkoznak. A modern francia irodalomról persze már odahaza is sokat hallott és e tekintetben ugyancsak határozott programmal érkezett Párizsba. Sokszor idézték már Adyval kapcsolatban Színi Gyula 1903-as Magyar GéniuszbeW cikkét a dekadensekről. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a magyar lapok a múlt század kilencvenes éveitől kezdve gyakran adnak hírt az újabb francia művészi áramlatokról.

1 Tímár Szaniszló már 1896-ban A dekadensek címmel közöl cikket az Egyetértésben. Igaz, hogy a véleménye lesújtó róluk, de az olyan szenvedélyes újat keresőket mint Ady, ez talán még jobban izgathatta. A század eleje óta rendszeres témája a magyar lapoknak az új francia irodalom. Szilágyi Géza, Lázár Béla, Színi Gyula, Szász Zoltán, konzervatív részről Hartmann János, Haraszti Gyula egyre-másra közöl francia vonatkozású cikkeket. Ha a konzervatív kritika egyhangúlag elítéli is az ún. dekadenseket, az nem azt jelenti, hogy a haladó orgánumokban is ilyen egyhangú volna irányukban a lelkesedés. Szász Zoltán még a Nyugatban is hasonlíthatatlanul nagyobb költőnek tartja Sully Prudhomme-ot Verlaine-nél.

2 A lapok közül A Hét, a Fővárosi Lapok, a Budapesti Szemle és a Magyar Szemle, később a Magyar Géniusz, a Jövendő 1 A modem francia irodalom magyar visszhangjára vonatkozó adatokat LENGYEL KATALIN: Baudelaire magyar kritikusai és fordítói (1937) c. értekezéséből vettem. 2 SZÍSZ ZOLTÁN: Sully-Prudhomme. Nyugat 1908. 33. 1.