Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában
cseyek közömbösségéről, sőt vallástalanságáról panaszkodnak. 1817—20-ig Kovács István a lelkész, rövid ittléte alatt a tanítóval perlekedik. Végre 1820-ban a művelt és határozott egyéniségű Kovács Mózes — Kölcsey Ferenccel egykorú — energikus lelkészt iktatják be, aki sok-sok bajlódás után úgy ahogy rendet teremt. Hivatali működése kezdetén szintén sok a baj : Kende Péter örökösei a szószék melletti első széket követelik maguknak, Kölcsey György örököse, Mándy Pál pedig azért hadakozik, mert a Kölcsey-család nem engedi a templomban az őt megillető helyre. 1829ben a templom és környéke siralmas állapotban van, maga Kovács Mózes is menni készül, fizetési hátraléka 800 forintra rúg. Kölcsey Kovács Mózest sem szereti ; oka is van rá: a lelkész a hatalmaskodó Kölcsey Mihályhoz húz. A tanítók is sűrűn váltják egymást. Kölcsey Ferenc csekei évei alatt öt tanító és három segédtanító oktatgatja a falu 70—80 gyermekét. A vizitációs jegyzőkönyvek vissza-visszatérően megállapítják a tanítók fizetéshátralékait, történni azonban alig történik valami. Általában a tanítók engesztelhetetlen gyúlölségben élnek papjaikkal, pedig maguk is alig tudják kivárni, hogy valamelyik egyházközség papjául válassza őket. A lelkészek téglából épült, szép zsindelytetős házban laktak ; benne három szoba, kamra, konyha, az udvaron rendben tartott gazdasági épületek, ,, 1793-ban nem volt párja a beregi traktusban." Ezzel szemben a „gyönyörűségesnek" nevezett tanítói lak és iskola csak részben téglából, jobbadán vályogból épült, benne két lakószoba és egy tanterem. 17 Ez volna tehát a „Zrínyi dala" közvetlen társadalmi háttere ? Ezek után nézzük azt is meg, milyen volt az a szélesebb Kölcsey-család, amelybe a költőnek 1815 tavaszán beilleszkednie kellett. 1814 áprilisában, amikor a Csekére való költözés már előrevetette árnyékát, Kölcsey egyik Kazinczyhoz írt levelében a következőket panaszolja: „Ha nekem testvéreim nem volnának, lenne bár kisebb jószágom, mint a most engem illető rész, vagy ha testvéreim mások volnának, mi boldogul és haszonnal foghatnám tölteni ezen életet, melyből nekem kétségkívül már nem sok van hátra?"' 8 Kikből állott tehát a csekei Kölcsey-család, mi módon jutott a költő a csekei birtokrészhez ? A Kölcsey-családfán csupán a költő nagyapjáig kell visszamennünk. Kölcsey Dénes csekei birtokos, az örökösödési és a porosz-osztrák háborúk hadnagya (fl766) volt az apja költőnk apjának, Péternek (sz. 1752) és annak a Kölcsey Bálintnak ("f1789), akinek az örökösei Kölcsey Ferenc Csekére való költözése idején a községben laktak. Kölcsey Bálint fiai: Mihály (sz. 1788), János (sz. 1791) és Gábor (sz. 1794), a költő unokatestvérei, gazdálkodtak azon a birtekrészen, amelyből nagyapai örökségképpen Kölcsey Péter fiai, Ferenc és Ádám osztoztak. (Mint már említettük, a két másik fivér, Sámuel és Péter Almosdon maradt.) Kölcsey csekei esztendei idején tehát négy Kölcsey család él a községben: 1. Ferenc és Ádám (felesége Szuhányi Jozefin, házasságukat 1823-ban kötötték, fiuk, Kálmán (sz. 1825), 2. Kölcsey Mihály (felesége Lázári Nagy Anna, négy gyermekük van), 3. Kölcsey János (felesége Lázári Nagy Eszter, négy gyermekük van), 4. Kölcsey Gábor (felesége Lázári Nagy Krisztina, az ő gyermekük a naplóíró Antónia (sz. 1812) és öccse Gusztáv (sz. 1824). Kölcsey Ferenc három csekén élő unokatestvére egyben sógorok is, hisz a három fivér három nővért vett feleségül. A testvérek, illetve unokatestvérek közötti viszony —- Antónia naplójának tanúsága szerint — majd hogy nem minősíthetetlen. 17 KISS K. id. mű 402—406. 1. 18 K. F.—Kazinczy Ferencnek, Álmosd, 1814. ápr. 3. KFÖM. III. k. 139. 1.
