Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Jenei Ferenc: Petrőczi Kata Szidónia

Tekincz kegyes szemmel ala Jusson hozzád néped szava. Melyet te hozzád botsátunk Es könyves szemmel kiáltunk Jöi el menez meg segítségünk Látod mely szörnyű ínségünk. Kit bünőnkért érdemlettünk Az te haragodban estünk Idegen nemzet van rajtunk Jaj igen sanyargattatunk Pusztítják édes hazánkat El vonnják mi javainkat Nevetvén mi siralminkat Czikorgatják rank fogókat Föl töttók hogy háborgatnak És hitünkbe meg nem hadnak Fegyverrel arra haitanak Az mint magok gondoltának. Avagy bujdosókká tesznek Az kik állunk ő ellenek Minket koldulni ki űznek Hazánkbul avagy megölnek.

59 Ezekkel a verssorokkal ér el Petrőczi Kata Szidónia költészete a csúcsra. Belső tartalmában az egyén panaszos vergődésein át a közösség, a haza keserves szaváig és a manierizmus sokszor költői játékától, a barokk szenvedélyes maga megmutató kitárulkozásáig. Csak néhány jellemzőjét vizsgáltuk meg Petrőczi Kata Szidónia költészetének, de talán sikerült megmutatnunk azt, hogy költőnőnk határ jelenség, s annak jelentős. Utolsó manierista költőnk, aki azonban utat talált már az új, a barokk felé. Kár hogy versei két évszázadon át könyvtárakban porosodtak és nem lehettek irodalmunk erjesztőivé. 59 H. G. 454.