Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Vayerné Zibolen Ágnes: Adalékok Kisfaludy Károly művészi pályának alakulásához

ADALÉKOK KISFALUDY KÁROLY MŰVÉSZI PÁLYÁJÁNAK ALAKULÁSÁHOZ VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES Kisfaludy Károlyt mint az előző század első évtizedeinek jelentős festőegyéniségét* a művészettörténeti kutatás is nagyra értékeli.

1 A magyar reformkor e sorsában és törekvéseiben is bonyolult egyéniségének vizsgálata esztétikai, irodalomtörténeti és művészettörténeti szempontból összetettebb feladatot jelentett annál, hogysem múlt századi egyetlen, irodalomtörténész monográfusa mégoly lelkiismeretes igyekezettel elvégezni tudta volna.

2 Festői tevékenységének értékelésére a múlt század második felében már csak azért sem kerülhetett sor, mert halála után képeit barátai részben a Magyar Nemzeti Múzeumnak, részben a Kisfaludy Társaságnak ajándékozták — ott a túlzó kritikusok óvatosságából nem a művek erényeit, csupán festői hiányosságait tekintve, a közönség elől elzárva, raktárban őrizték, itt pedig egy irodalmi társaság relikviái közt maradtak távol a szakmai érdeklődéstől. Századunkra Kisfaludy Károly festményei múzeumaink kiállításain is helyet kaptak, és napjainkig két gyűjteményes kiállításának megrendezésére is sor került már.

3 Rajzainak és festményeinek végre lehetővé vált együttes vizsgálata művészi módszerének elemzése mellett ahhoz is hozzásegített bennünket, hogy művészi tanulmányainak útját jobban megismerjük. Mód nyílott így arra, hogy Bánóczi József monográfiájának főképpen a bécsi évekre vonatkozó hiányos életrajzi anyagát kiegészíthessük, sőt néhány esetben arra is, hogy a köztudatba tévesen begyökerezett vélekedéseket kiigazíthassuk. Jelen tanulmányunkban elsősorban ezekről az ered* Kisfaludy Károly művészi munkásságát jelen dolgozatunkon kívül még három tanulmányban tárgyaltuk. Az egyik a Magyar Nemzeti Galéria Közleményeiben jelenik meg „Kisfaludy Károly vészei és nyugalmas teremtései" címen, és életművét oeuvre-katalógus kíséretében dolgozza fel. A másik a Művészettörténeti Értesítőben kerül közlésre „Kisfaludy Károly az Aurora képszerkesztője" címen, és szerkesztői tevékenységének az almanach-illusztrálására irányuló módszerét mutatja be. A harmadik tanulmányban Kisfaludy Károly képgyűjtését taglaljuk — ez múzeumunk évkönyveinek következő kötetében fog megjelenni. 1 LYKA KÁROLY: Magyar Művészet. Bp., é. n. 521. 1. GENTHON ISTVÁN: Az új magyar festőművészet története., Bp., 1935. 48. Í.LAJTA EDIT: Kisfaludy Károly festői működéséről. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve. 1951. 114. skk. 1. 2 BÁNÓCZI JÓZSEF: Kisfaludy Károly és munkái. I—II. k. Bp., 1882—83. 3 KISFALUDY KÁROLY festményei. Rendezték ERNST LAJOS és LÁZÁR BÉLA. Bp., 1921. XLIV. katalógus. KISFALUDY KÁROLY festményeinek és rajzainak kiállítása. Petőfi Irodalmi Múzeum. 1903. 4* 51