Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Pór Anna: Egy elfelejtett műfaj

Ferencz . . . muzsikáját készítette Riotte a bécsi leopoldvárosi színház muzsikai karigazgatója . . . Ezt bevégzi a tánczosokból alakult gymnasztikai ábrázolat ragyogó bengáli tűzzel világítva." A nagyszabású revú rendezvények közül megemlítjük az 1834-ben Budán bemutatott lovasparádét, amelyről a színlap így tudósít: „A Kalandor Lovag. Víg némajáték 1 felvonásban Lovakkal: szerzetté s' igazgatja Émile úr." Ezután következik: A Warsói ütközet. . . „Katonai némajáték 1 felvonásban, Lovakkal. . ,"

19 Előtte atlétikai mutatvány volt. A revűszerű tablónak ez az ága tehát már világosan kezd közelíteni a cirkuszi mutatványhoz. III. Ha már most végignézzük Balog István vándortársulatának műsorát a napló tanúsága szerint, szinte minden második-harmadik előadásban ott találjuk a színdarabok mellett, önálló műsorszámként a különböző tárgyú tablókat.

20 Balog meg is mondja, hogy milyen célt szolgáltak. „A néma ábrázolatok ez időben igen kedveltek voltak, pótolták a látványosság hiányát [f!], tehát arra nagy figyelemmel kellett lennünk és olyan tagokat is felvenni a társulatunkba, akik a tableau-felállítás segédeszközeihez értettek, milyen a festészet, tűzijáték, gépészet." Egy másik alkalommal Balog naplójában elmond egy epizódot is, amikor a színészek a nemesi társaságban úgy szórakoztatják a vendéglátóikat, hogy a helybeli ifjú urakból és hölgyekből tablókat rendeznek a bálteremben. A tabló tehát a vándorszínésznél a mostoha körülmények között is aránylag könnyen megoldható látványosság volt, ugyanakkor nyilván jól fel lehetett használni benne a kezdő vagy műkedvelő színjátszókat, akikkel kiegészítették a megfogyott társulatot. De az említett epizódban felismerhető a hajdani arisztokrata amatőr színjátszás továbbélése is. A naplóban szereplő tablók címéről általában arra következtethetünk, hogy többségük egyezik azzal, amit témaválasztás, műfaj és előadásmód szempontjából eddig a tablókról elmondottunk. (A külön tárgyalandó Vérpoháron és a Kékszakállon kívül.) A gyakrabban szereplő tablók a következők: A Templáriusok tablója, a Zampa tablója, Dobozi, Kinizsi, Gigánytanyán, Kemény Simon, Hét sváb stb. tablói. A puszta cím azonban, sajnos, egymagában alig árulja el, hogy az ebben az időben játszott színművek tablóként való megjelölése a felvonás végi záróképnek önálló látványosságként való szerepeltetését vagy tablóműfajra átdolgozott önálló változatát jelenti-e. Némelykor a cím viszont mégis elárulja, miről van szó. így például minden valószínűség szerint klasszikus köntösű humoros aktuális tabló lehetett A puncsozó kompánia vagy Bacchus ünnepe. A Hét Sváb tablója pedig nyilván átveszi a pesti német színház múrosán szereplő Die sieben Schwaben auf der Hasenjagd című ismert mesét megelevenítő több képből álló tablót. A Kinizsi tablója pedig valószínűleg az 1825-ben nyomtatásban is megjelent színműben leírt felvonás végi zárójelenethez lehetett hasonló.

21 Ezek után nézzük meg a fent említett hagyatékban található három tablót, amelyekről szerencsés módon nem csupán a színlapi hirdetésben elmondottakat tudjuk meg, hanem a súgókönyvből pontos ismertetést is kapunk róluk. A három tabló közül kettő elég meglepő módon tér el attól, amit általában eddig 19 OSzK. Színlapgyűjt. 20 Balog István naplója. Kiadta BARNA JÁNOS Makó. 1928. 21 BORS SÁMUEL, BUDAFALVI : A Kenyérmezei Viadal vagy A' hasonlítatlan Vitézség. Énekes Vitézi Játék 4. Felv.-ba. Pesten . . . 1825.