Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Pór Anna: Egy elfelejtett műfaj

a kor tablóiról tudtunk. Egyik sem bengáli tűzzel kivilágított látványosság, történelmi tömegjelenet, mesés tündéries csoda vagy akár ünnepi politikai tartalmú allegória, hanem balladaszerűen néhány képbe sűrített dráma, amelyben a verses szöveget zenekísérettel énekelve adták elő. A ponyvaízű, művészileg gyenge versezet, az énekes előadásmód, mindenekelőtt pedig a drámák tartalma és jellege, a borzalmas kegyetlenségek, bűnök és megtorlások rövid, csattanós, tömör bemutatása a vásári históriás énekek vagy még inkább a képmutatás rikító színeit juttatja eszünkbe. Ebben a vonatkozásban különösen a Vérpohár vagy Bang áldozatja érdekes, mert tárgya, a társadalmi törvényeket áthágó szerelem bűnhődése, jellegzetesen balladai téma, képsorának szerkezeti felépítése pedig bizonyos vonatkozásban Arany Jánosnak A képmutogatóját juttatja eszünkbe. A tabló szövege a következő: Vér pohár vagy Rang áldozatja. Néma ábrázolat több képben. Személyek: Apa főrangú őskori hős. — Leánya. — Pórfi ennek kedvese. — Bakó. ]) I-ső Ábrázolat. Apa és hóhér ad notam Ázsiából jött .... , Uram szégyen mely családod éri. Midőn pórfi leányodat kéri. Hogyha szám nem mondana igazat. Vágass négyé, s lófarkon hurcoltass. II. Ab. Leány várja szeretőjét ad not. Tán szerelem. Távol Apa. A láthatár bár sötét már. Én kedvesem szerelmesem. Mért nem jött, hol késik olysoká. Nagy gyötrelem a szerelem. III. Ab. Pórfi és leány ölelve távol apa és bakó. Oh érezd szívem dobogását éltem fénnyé reménye Ádáz sorsunk keménv csapását űzi napunk szép fénnyé Általad élve, téged ölelve, boldogságunk nagy, mert az enyim vagy. IV. Apa. Leány. Pórfi. Bakó ad notam Tekintsetek ezen. Itt van a gonosz leány, e rut csábítóval. Mi tartja kezemet vérét hogy ki ontsam. Meg kell őt kötözni. Bakónak át adni. Halál legven bére, foljon ki a vére. Az legyen itala, ki engem megcsala. V. ölés. Mind kin vannak, ad notam Istenem Országom. Dörfd bakó pallosod csábító szivébe, fürödjön ma késed áruló vérébe Rangodat gyalázó megtévedt leányzó. Inkább a halálnak adlak mint e gaznak. V. Mind. ad not. Kérünk Meg vagv gyalázva, ki vagv taszítva. A szendelányok szűz seregéből Ki sem szán téged. Mind ellenséged. Meg vagy te vetve eltemetve. Idd meg hát vérét e csábítónak. Ha híve voltál árulónak. Meg vagy gyalázva. Vége. A balladai témával való rokonság es a képmutogatással való szerkezeti érintkezések arra csábítanak, hogy közelebbről szemügyre vegyük, van-e közvetlenebb kapcsolat egyrészt Balog tablója és Arany fent említett balladája, másrészt a tabló és a vásári képmutogatás között, vagy pedig egyéb véletlen körülmények adta egyezésekről van-e szó. A kapcsolat keresése már csak azért is csábító, mert elképzelhető, hogy mindkettőhöz hasonló élmény adott indítékot. Arany balladájának valószínű alapélménye, a „debreceni sokadalom" ugyanis a múlt század harmincas éveire esik, amikor Arany Debrecenben vándorszínészként megfordult, és többek között éppen Balog István darabjában Az Aranyhajú Tündér Ilonâb&n is fellépett.

22 Ugyanerre az időpontra 22 GULYÁS JÓZSEF : Arany egyik szerepéről. Itk 1925. 127.1.