Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Pór Anna: Egy elfelejtett műfaj
TELEPI CVÖKOY (180.0—1885) TÁJKÉP: (A háüarón „IikvaTrCTitfInben" felirat olvadható.) így az említett kutsai társaság egy Ádám és Érának első telkét ábrázoló bibliai képet mutatott be (1833. jól. 4-én), amelyben a „mozgó mászó kígyót s a berekesztő tűzesőt" Telepi György, a színpadi gépezetek nagy mestere készítette. 17 Akad számos ókori tárgyú tabló is, mint Socrates halála 1 * vagy a Trója veszedelme. Máskor a cím meseszerű vagy borzongató romantikus tablóra utal:,, A tündér kripta. A tündér harang. A jellegzetesen romantikus rablótéma felvonás végi tablóját 1833-ban Pesten A Dunántúli Színművész Társaság színlapja így hirdeti: Bartholomaeo Caromanno, a Tengeri Rablók Fejedelme, vayy A' Kurzolai Tűz lakodalom, Novald után fordította Komlósy. A második felvonás végén történő Márka-leányok elraboltatása a' Rablók által lóháton fog megtörténni. A harmadik felvonás végén pedig a' Leányoknak a' velenceiek által való megszabadítását ábrázoló nagy Tengeri csata néma képezetbe fogja ékesíteni." Ezek zárójelenetei többnyire Telepi György mester remeklésével létrehozott, tűzesővel világított „ábrázolatokkal" ékeskednek. Egy romantikus balett hirdetése például így szól: „Bűbájos Fegyver vagy A 1 kettős alak. Tüneményes víg némajáték tánczokkal és ábrázolatokkal 1 felvonásban. Szerkesztette Fentzel, betanította Kaczér 17 MÁLYl'SZXK: id. mű 47. 1. Telepi György a magyar színjátszás egyik úttörője. Sokoldalú tehetség: színész, író, fordító, díszlettervező, festő, játékrendező és a technikai berendezések készítője és irányítója. Minthogy 1820 óta a magyar színtársulatok egyik legkedveltebb díszletfestője volt, néhány fennmaradt festn énye tájékozódási ad a XIX. század romantikus tablóinak színpadképeiről. (A becses dokumentumot T. Gy. dédunokája Dr. Plank Relia volt szíves rendelkezésünkre bocsátani.) 18 Super Károly színészet! naplója 1830—1850. Sajtó alá remi. VÁLT BELA 1880.
