Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában

(Hála Vahot Imre; élelmességének, aki erre az útjára Varsányi János rajzolót is magával vitte, nemcsak ennek a leírásnak vagyunk a birtokában. Varsányi a szobát, az udvarház kert felőli homlokzatát és az akkor még teljes pompájában álló haranglábat is lerajzolta.)

30 Vahot azt is elmondja, hogy Kölcsey hálószobája valamivel „fényesebb bútorzatú" volt. A reánk maradt bútorok, egy dohányzóasztalka, három kárpitozott székkel (jelenleg a szatmárcsekei Kölcsey Emlékmúzeumban), a bőrbevonatú, magas támlájú „gondolkozó" karosszék (jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában) arra vallanak, hogy Kölcsey valóban puritán egyszerűségű, de kétségtelenül ízléssel berendezett környezetben élt. Ezt támasztja alá a nála gyakornokoskodó Ohernyik Károly visszaemlékezése is: „...háza egyszerű, fénytelen volt, mintha semmi egyéb nem lett volna költőnél. Azonban rend, tisztaság s ezekből kifejlő némi úgynevezett komfort otthonosak voltak házánál. O maga a tisztaságot szükségei közt legelsőnek tette, s azt követelte is. Naponta többször mosdott; a legkisebb szenny, tisztátalanság nem kerülte el figyelmét és megrovását. A külső csínból másokra nézve is gyakran következtetést húzott."

31 Ohernyik Károly gondosan feljegyezte a költő csekei napirendjét is. Kölcsey nem volt a vidéki gazda típusa, nem volt korán kelő. Általában reggel kilenc-tíz óra tájban hagyta el hálószobáját, néha ennél is későbben. Reggelijét családja és a patvaristák körében költötte el, csak úgy házi köntösben. Ilyenkor tájékozódott a gazdaságról, a ház körül történtekről és adta ki az erre vonatkozó utasításait. Itt kell megjegyeznünk, hogy bár szerényen, kockázatokat nem vállalva gazdálkodott és vagyonkáját is némiképpen gyarapította, gazdasági ügyekben teljesen hű szolgájának, Péternek tutorsága alá vetette magát.

32 Ebédig nemigen dolgozott, hanem vagy az ebédlőben, vagy jó időben a parányi ámbituscn beszélgetett családjával és az ifjakkal. Néha-néha megtekintette majorságát, különösen azokban a nemesebb állatokban lelte örömét, amelyeket már ő szerzett be gazdasága feljavítására. „Az ebéd csak későcskén hozatott fel." Előtte felöltözködött és környezetétől is megkívánta, hogy az asztalnál pontosan és rendesen megjelenjenek. Nem szívesen evett más aszt; Iánál, a magáénál ülőket azonban bőséggel tartotta. Az ebéd ideje alatt néha vidáman beszélgetett háznépével, de gyakran előfordult az is, hogy mély gondolatokba merülve, szótlanul fogyasztotta el ebédjét. Környezete ilyenkor halk hangon társalkodott, amit viszont Kölcsey nem kívánt meg tőlük, sőt szerette, ha a körülötte levők „szabad, nyílt társalgásban tölték idejüket." Nemsokáig ült az ebédlőasztalnál, hanem magához véve fekete kávéját — „mely igen erős szokott lenni" — azt vagy az „előcsarnokban", vagy a dolgozószobájában fogyasztotta el. Teát csak nagyritkán ivott, feketekávét viszont rendszeresen: ez volt egyediili izgató itala, amellyel élt. A délutánt már elmélyült munkában töltötte és a vacsoraidő legtöbbször folytonos munka közt találta. A vacsora az ebéddel ellentétben már nem jelentett számára családi eseményt, gyorsan elfogyasztotta, aztán ismét szobájába vonult és rendszerint a késő éjszakai órákig, de gyakran előfordult, hogy hajnalig, sőt reggelig dolgozott. Számos levelének zárósoraiból tudjuk, hogy azokat a késő hajnali órákban fejezte be.

33 :i

" VAHOT IMRE: Kölcsey Ferenc emlékei. Magyarország és Erdély képekben (szerk.: Kubinyi F. és Vahot I.) Pest, 1853. TI. k. 100. 1. 31 OBERNYIK KÁROLY: Kölcsey Ferenc házi körében. Országgyűlési emlék. Politikai, történeti és szépirodalmi almanach. Szerkeszti és kiadja Vahot Imre. Budapest, 1848. 105. 1. 32 PAP ENDRE: Kölcsey Ferenc. Magyar szónokok és statnsférfiak (Politikai jellemrajzok). Kiadja Csengery Antal. Pesten, 1851. 285—332 1. 33 OBERNYIK K. és VITA ZS. id. mű.