Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában

KÖLCSEY FERENC DOLGOZÓSZOBÁJA. Amint láthattuk, Köleseynek nemcsak világnézete, gondolkodásmódja, koráról és pályatársairól alkotott véleménye, politikai és esztétikai nézetei ütöttek el kor­társaiétól, hanem emberi magatartása, életstílusa is. Jól látta ezt közvetlen munka­társa, patvaristája Pap Endre, aki közel másfél évtized múltán Kölcseyre emlékezve emígyen helyezte a költőt szatmári környezetébe: „Egy volt a legérdekesebb jele­netek közül e nyúlánk, magas termetű, de gyenge testalkatú, kopasz, borotvált arcú és ajkú, örökké halvány, szerény, egyszerű és igen tiszta alakot látni a megyé­nek torzonborz bajuszú, piros pofájú, pohos hasú, vastag nyakú tisztei és tábla­bírói között, kikre szelíd szokásai és nemes philantrópiája által polgárosító hatással volt." 31 Ennél tömörebben nem is lehetne Kölcsey helyzetét megyéjében összefog­lalni. Ugyancsak Pap Endrétől tudjuk, hogy Kölcsey magatartása, a megyében szo­kásos életvitellel szemben tanúsított ellenszenve mennyi félreértésnek lett forrása. Egy alkalommal — megyei főjegyző korában — német nyelvű névtelen levelet kapott ezzel a megszólítással: Cosmopolü! A fürdőszobát építtető, rendszeresen fekete­kávézó, a cigányozást és az italozást kerülő, sőt gyűlölő, könyvtárában „válogatott hellén, római, angol, fransz, német és magyar remekírók" köteteit tartó, kulturált körülmények között szerényen, de igényesen lakó Kölcsey, akinek „jelleme beszen­Ai PAP E. id. mű. 305. I. (5 Petőfi Irodalmi Múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom