Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Illés Ilona: A bécsi „Ma”
Kassák Lajos az egyik emigrációs központba, Bécsbe került. A bécsi emigránsok egy része azután tovább ment, ki Berlinbe, Párizsba, Moszkvába, s volt, aki az Egyesült Államokban talált ottbonra. Kassák Bécsbe érve, új lapalapítási tervvel állt elő. Munkatársai egy részét be is tudta vonni a munkába. Itt éltek Barta Sándor, Újvári Erzsi, Uitz Béla, Kudlák Lajos, Reiter Róbert, Mácza János, s még sokan a régi munkatársak közül. De akadtak új munkatársak is, akik az emigrációban csatlakoztak a csoporthoz. Itt jelentkezett Illyés Gyula, aki később Párizsból küldte a laphoz írásait. A bécsi lap munkatársa lett Németh Andor, Nádass József, Déry^ Tibor, Erg Ágoston, akik vagy az emigrációban éltek, vag} r Ausztria határain kívül, idegen nyelvterületről küldték írásaikat közlésre. Sokan itthonról is jelentkeztek a lapnál. Még alig ismeri Kassák a bécsi talajt, melyben új munkája gyökerezni fog, máris megveti a lábát, s megindítja az új lapot. Címe: Ma. Ugyanaz, mint magyarországi elődjéé, de csak a címe azonos. Sok minden elválasztja már a két lapot egymástól, ezt bizonyítják azok a viták is, amelyek a lap munkatársai között a lapindító program megszerkesztése idején a M a-csoport főhadiszállásán, a „Hotel zur Hölle"-ben folynak. Emellett technikai nehézségekkel is meg kell birkózniuk. A nyomda, a papírszerzés, s egyáltalán a lap új formájának a kialakítása is komoly gondot okozott. Ráadásul, az osztrák kormány kezest követelt a lap élére, felelős osztrák szerkesztőt, aki az esetleges felelősségre vonáskor felel a lapért. Ezért volt az, hogy a Ma bécsi megjelenésének idején mindég állt osztrák felelős szerkesztő az élén. Ez ugyan csak formális dolog volt, de személyükben jelentős emberek segítették, mint Prans Brügel, Joseph Kalmer, vagy mint Hans Suschny, a Ma nem egy cikkének írója. A Bécsben újra életre hívott folyóirat, változott formában, szélesebb, tágabb látókörű művészetet igyekszik hirdetni. Ez tette szükségessé azt, hogy a magyarországi megjelenéshez képest, a főként irodalmi jellegű folyóirat most egyre inkább törekszik az általános művészetek hangadója lenni, helyet kapnak itt nagyobb számmal a festészet, szobrászat, helyet kapnak az új építészeti törekvések és az architektúra modern megnyilvánulásai is. Elméleti cikkeket, bőséges illusztrációt hoz a lap minden új kezdeményezésről, amelyben valamiképpen a pezsgő szellem megnyilvánulását véli. Helyet ad a lap a kísérletezésnek, szaktudósoknak, hogy az elméleti fejtegetések is résztvegyenek az új művészet kialakításában. Elismerésre méltó a kapcsolatteremtésnek az a szívós igyekezete, amellyel Kassák ebben az időben szervezi a munkatársakat. Állandóan figyelemmel kíséri a külföldi, így pl. az olasz, francia, svéd, svájci, s nem utolsósorban a német folyóiratokat. Igen élénk, jó viszonya alakul ki a Der Sturm és a Die Aktiorm&X. De ugyanakkor hazafelé is tekint. Erg Ágostonnak József Attilához írt egyik levele tanúskodik arról, hogy az itthon maradt jelentős tehetségekkel is igyekszik tartani a kapcsolatot. S egy Erg levél 1924-ből így tudósít : „Most nagyon el vagyunk foglalva mindnyájan, és különösen én, mint francia tolmács, itt van Bécsben minden nevezetes modern ember: Ivan Göll, Léger, Schwitters, Prampolini, Meyerhold és a többiek, akik a Kortárs legutóbbi számát írták . . ."' 1 (Valóban Kassákék 1923—24-ben a Mával párhuzamosan, ugyanazzal a tartalommal Kortárs címmel adnak ki lapot, erre útal Erg levele.) Ha csak a levélben említett néhány nevet tartjuk szem előtt, láthatjuk, hogy r Kassák a kor legismertebb művészi kísérletezőivel tartotta a kapcsolatot. Ezek az új irányzat képviselői, akik a húszas évek első felében egyre gyakrabban jelentkez11 Erg Ágoston — József Attilának. Bécs, 1924.
