Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében

A Hűvösvölgyemből sebten, rohanón c. versében is felejthetetlenül szépen fejezte ki azt a megkapó látványt, amikor a kora tavaszi nap, az ébredő természet kicsalogatja a kirándulókat a budai hegyekbe és a tarka szoknyás asszonyok is fel-fel tünedeznek a Hűvösvölgyben is. Adyt kétségtelenül ez az izgató látvány ihlette a vers megírására. Tavasz-nap: megint megcsillogtatok, Havukat a hegyek csobolták S úgy léptetek, mint tarka csillagok, Mint színes angyal-csordák. Hűvösvölgyemből sebten, rohanón Tüntetek elébem, Tarkán, asszonyosan, szédítőn, Süt a februári Nap : Oh, asszonyok, be megcsillogtatok. 1914 januárjában súlyos betegen feküdt az Új Szent János kórházban egy külön pavilonban, amelyet jegenyék vettek körül. A fájdalmakkal és a halálfélelemmel küszködő Adyra ez a látvány rendkívül nyomasztólag hatott, és ez az izgató vizuális élmény annyira felfokozta a beteg ember szorongó érzéseit, hogy már-már ciprusokkal kerített kriptában érezte magát. Ezek hatása alatt alkotta meg a Ház jegenyék között c. költeményét, amelyben konkrét élményeit úgy írta le, hogy a valóság képei belső asszociációt is szimbolizálják. Mikor szikráznak a jegenyék S jön az alkonyat sunyi csendben És kigyúl a nagy-nagy kripta-ház, Olvad és kigyúl Legmindenfélóbb, bolond szerelemben. Az alkonynak ős órája üt, Mikor már-már jönnek a lázak Jegenye lesz a ciprusokból S hős jegenyék Körülálljuk s befödjük ezt a házat. Ady 1914 tavaszán találkozott először Csúcsán Boncza Bertával. A második találkozásuk alkalmával 1914 pünkösd vasárnapján rokoni látogatásra átrándultak a közeli Kalotaszentkirályra, ahol felejthetetlenül szép élményben volt részük. Éppen akkor érkeztek meg, amikor az istentisztelet befejeződött és a falu apraja-nagyja hazafelé indult a templomból. A költőt a nyári nap verőfényes pompájában viruló természet panorámája és a színes népviseletbe öltözött emberek vonulásának csodálatos látványa valósággal lenyűgözte és A Kalota partján c. költeményének megírására ihlette. Ilyen festőién színes, élettel teli, szép verset a világirodalomban is keveset találunk. A háború alatt Ady főleg Csúcsán tartózkodott. Az embertelen öldöklés borzalmait rendkívül mélyen átélő költő azonban itt sem tudott megnyugodni. A háborútudata lidércként nehezedett rá, és szinte mindenről a rettenetes pusztulásra asszociált. A világ katasztrófáját ilyen rendkívüli intenzitással átérezve írta megrázó drámai tiltakozásait az embertelenség ellen. Nyomasztó érzéseit, súlyos gondolatait néha egy-egy különös természeti képpel szimbolizálta. Savanyun, csonkán, nagy mezők fölött, Talán tizedszer ilykép, megrabolt, Balog utasként ballag át a Hold.