Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében

Ni-ni-ni, már idelátszik Fény köd-selymes szemföi lője. Fölesillog az éges-ógig Én Parisom csillogása Lédával történt szakítása után, 1913 végén is egészen komolyan készülődött Párizsba. Nyolcadszor is akart utazni a „városok városába". Ez az utazása azonban betegsége miatt már nem valósulhatott meg. A készülődés izgalmaiban természetesen régi élményei is felelevenedtek. (Utolszor még Parisba.) De nemcsak Párizs, hanem egyéb külföldi utazásai is mély nyomokat hagytak a költőben. Különösen a Riviéra és a Földközi-tenger látványa inspirálta. A déli táj egzotikus színei a költőt már az első alkalommal valósággal megbabonázták. A Jártam már Délen c. versét teljesen ennek a mindent betöltő élménynek a hatása alatt írta. Előttem el vad gépkocsik robognak, Állok szirtjén mohos, avas romoknak. Lelkemben Délnek pompája ragyog, Bukik a nap és nézem a napot. Jó éjszakát. Utolsó fénytivornyád Részegít most narancsvirágos ország S míg lángok gyúlnak cifra partodon, Én egy utolsó, búcsút álmodom. Innen hozott élményeinek intenzitására jellemző, hogy még később, Pesten is megihlették a költőt. Á Bolyongás Azúr-országban c. költeményében ezt a csodálatos utazásukat szinte topográfiai hitelességgel idézi fel. Es ha itt a táj varázslatos színeit, a perspektíva végtelenségét idézi fel, akkor a Várnak reánk Délenhen inkább az: auditív élményeit adja vissza, csakúgy, mint az Egyed Hl a tengerrel c. versében. Sikongnak a meleg szelek Messze Délen, messze Délen, Ott hallgattuk valamikor Lármáját nagy, kék vizeknek. (Várnait reánk Délen) Lent zúg a tenger, a tenger örül, Lent zúg a tenger, a tenger örül. Dalol a tenger és dalol a mult, Dalol a tenger és dalol a mult. (Egyedül a tengerrel) Meggyőződésem szerint Ady a mediterrán táj jellegzetes látványából formálta a Vörös szekér a tengeren c. költeményének első képeit is, hiszen nem sokkal a vera megírása előtt járt Lédával Nizzában, ahol volt alkalma látni ilyeneket : A tenger, ez a sápadt részeg, Ezüstlávát ivott. A pálmás part inog, Vadkaktuszok összehajolnak. Sírnak a jázminok.