Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében

korszakában még jobbára a látomások, a víziók az uralkodók, és ezek meglehetősen háttérbe szorították, vagy teljesen elnyomták a valóság látványát. A város jellegzetességeiből csak néha villant fel egy-egy konkrétebb képet. A hideg május c. versében nemcsak a váradi éjszakai mulatozások hangulatából ad egy kis ízelítőt, hanem a város híres korzójának jellegzetes látványáról is képet ad: Járom a korzót, kergetem az álmot . . . Mennyi szép asszony, nyíló szép leány ! . . . „A vér városának" vidám hangulatát a Farsangi dalban is felidézi. Az Éjimádó c. versében még a Mülleráj előtti virágzó gesztenyefákról is megemlékezik. A könnyek asszonyában pedig arra találunk utalást, hogy Ady a Körös rohanó vizét többször is megcsodálta, s talán még Lédával is sétálhattak a Körös-parton, mint ú.j szerelmesek, mert bizonyára nem minden alap nélkül írta ezeket a sorokat. Ott hömpölyög holdfényben a folyó, Tengert keres, rejtett, sötét vizűt, Két remegő, bús árny úszik azon : És A színház c. versébe sem véletlenül kerülhetett ez a jellegzetesen téli kép a Körösről: Mikor ott künn a szél sikoltoz, S a korai jég Köröst foltoz. A váradi -korszakában keletkezett Lótusz c. versével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Adynak akad néhány olyan költeménye is, amelynek keletkezése konkrét tájélménnyel van összefüggésben, de erre utalást nem a szóban forgó költeményben találunk, hanem egy másik hasonló témájú, későbbi versében. A szép egzotikus virágokat termő püspökfürdői tavak látványa Adyt bizonyára már a Lótusz vers keletkezésekor is megragadta, de a nem mindennapi élményt a magyarság távoli eredetének víziója ekkor még elnyomta. Csak később A fehér lótuszok c. versében fejeződik ki, hogy valójában milyen mély nyomokat hagyott a költőben a csodálatos fehér virágokkal borított tónak a festői látványa. Igaz, Ady ezt a látványt már saját belső érzelmi világának a szimbolikus megjelenítésére használja, de a vers képei egészen konkréten a tó jellegzetességeit idézik. Fehér gondolatok, virágok Terülnek el. A sáros habok Mintha olvadt ezüst lennének Fehér lótuszok tündökölve Hajbókolnak a nyári hold előtt. Kimutathatóan Ady itt közvetlenül a látott valóságból alkotta meg költői képeit, amelyeket szinte minden változtatás nélkül használt fel szimbolikus mondanivalójának kifejezésére. Arra vonatkozóan, hogy a város jellegzetes látványa később sem hagyta érintetlenül a költőt, idézhetjük A hosszú hársfa-sor c. csodálatosan szép költeményét, amelynek hallatlanul tömör versindító képeiben már-már leporellószerűen hozza látható közelbe kedves városát, Nagyváradot. Poros a hosszú hársfa-sor, Holdfényes a püspöki udvar, Simulnak a városi párok, Vasúthoz futnak a kocsik.