Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében

Adynak 1900 nyarán különös élményben volt része, ugyanis életében először ekkor ült gépkocsin és a rohanó autóból nézett táj szokatlan látványa valósággal elbűvölte az új szépségekre áhítozó költőt. Ebből a felejthetetlen autózásból született meg a Tovább c. verse, amelyben először fejeződik ki Ady utazásból eredő tájélménye. A költeményben egyébként sok olyan gondolatot, motívumot találunk, amelyek később Adynál még visszatérnek. A letarolt alföldi táj aratás utáni látványából megformált kép már költőileg is egészen közel áll az Ugar-versek liez. Tarlott, összeégett mezőkön El-messzeszáll a gépdübörgés, Megáll a messzi tanya-ember : Sóhajtás ez vagy lassú hörgés ? . . . Tán kárhozott lelkek siratják Az összeégett föld porát? . . . Az elhagyott, messze tanyákról Átok a szél is, mely legyint, A száguldó autóból megpillantott újabb látnivalók, a gyors táj változások, a végtelenséget és az újabb és újabb szépségeket ígérő perspektíva hatása alatt megfogamzott vers az Új vizeken járok c. költeményével is sok rokonságot mutat. Árnyék, patak hiába csábít Lemosni hosszú út porát, Hívó ajk nincs . . . Csak futni, szállni Tovább ! . . . Tovább !.. . E1Ő1 a szörnyű rejtelmessóg Rajzolja titkos sátorát, Hátha lesz egy kőpárna benne ! . . . Tovább !.. . tovább !. . . Az ilyen adatok alapján, azt hiszem, jogosan tételezhetjük fel, hogy Ady konkrét élményei igen fontos szerepet játszottak kezdetben a valóság költői képeinek megrajzolásában, később pedig szimbólumainak kialakításában. Hiszen Ady szimbólumai többnyire képszerűén nem is szakadnak el a valóságtól, csak a megszokott jelentésüket módosítja, tágítja és érzéseinek, sejtéseinek, gondolatainak kifejezésére erősen szubjektíven használja fel. Ezt bizonyítja az ugyancsak váradi tájélményéből született Vízió a Lápon c. verse is, amelynek verset indító képe valóságot tükröző konkrét kép és a költő minden változtatás nélkül egyszerű jelentős tágítással ugyanazt a képet mondanivalójához szimbólumként is felhasználja. így lesz az alföldi lápos, mocsaras táj jellegzetes költői képe a kulturálatlan, műveletlen magyar valóságnak is a jelképe, Ady ugar-élményeinek első szimbóluma, ,,a magyar Ugar" közvetlen őse. A Párizsba készülődő költő Nagyváradról már nemcsak kiforrott világnézettel, hanem szinte kész költői fegyverzetben is távozott. Nietzsche hatásától teljesen elszakadni még nem tudott, de a valósággal költőileg is egyre közvetlenebb kapcsolatba került. Ezt erősíti meg az Elűzött a földem c. szép költeménye is, amely közvetlenül párizsi útja előtt keletkezett és félreismerhetetlenül magán viseli a valóság közvetlen inspirációjának a jegyeit. A vers egyes képei annyira konkréten az érmelléki táj látványát, szülőföldjének jellegzetesen őszi hangulatát tükrözik, hogy e költemény keletkezésében a tájélmény döntő szerepét a szimbolikus mondanivaló ellenére is jogosan feltételezhetjük.