Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Vezér Erzsébet: Ady első találkozása a francia modernekkel
Ha pedig ez így van, akkor mi szüksége volt egyáltalán a francia szimbolisták segítségére, ösztönzésére ? Nem lehetséges-e, hogy azoktól teljesen függetlenül fejlődött ? Ilyen vélemények is elhangzottak már az Ady-irodalomban. A tények azonban nem ezt bizonyítják. Ha a szimbolikus látásmód egyes elemei felfedezhetők is korábbi verseiben, sőt prózájában is, az első igazán újhangú kötete mégis csak az Uj versek. Az pedig mégsem lehet véletlen, hogy ennek nagy részét éppen párizsi útja után, illetve Párizsban írta. Említettem már, hogy a francia költők közül Ady első párizsi időzésekor leginkább Baudelaire-t olvasta. Ezt derítette ki minden behatóbb hatásvizsgálat és ezt erősítik meg a baráti visszaemlékezések, valamint saját kései vallomása is: ,, . . . minden Baudelaire-munkát ismerek . . ." 13 így bizonyosnak látszik, hogy olvasta a Les Paradis Artificiels-t is. De ha nem is az eredeti müvet, ha csak Gautier Beudelaire-tanulmányát olvasta is (ezt ugyancsak ő maga írja: „Megint olvastam Théophile Gautier prológusát a Baudelaire versekhez, nem tudom hányadikszor . . ."), 14 Baudelaire remekmüvének lényeges mondandóját abból is megismerhette. Feltevésünket megerősíti még három erre vonatkozó noteszbejegyzése (és pedig egy az első, 1904-es noteszében és kettő a másodikban), a már említett Midász motívum, De Quincey Egy ópiumevő vallomásainak említése egy későbbi párizsi cikkében 15 és mindenekfelett A magyar Pimodán, mely egész gondolatmenetével a Paradis Artificiel's-t idézi. További bizonyítékunk Bölöni visszaemlékezése, mely Ady második párizsi szézsurjának olvasmányai között első helyen említi Baudelaire-t: „Párizsba visszatérve most újra sokat forgatta Ady Baudelaire Fleurs du Maiját. . . Ekkoriban újra sokszor átlapozta Théophile Gautier nevezetes előszavát, melyet ez a barátja kötetéhez írt. Ez az írás sokat megmagyarázott Adynak a költőről s a korról." 10 Mindez filológiailag is kétségtelenné teszi, hogy Ady a Paradis Artificiels-t vagy abból szemelvényeket, de legalább Gautier Baudelaire-tanulmányát feltétlenül jól ismerte. Másrészt pedig az is bizonyosnak látszik, hogy nyelvi nehézségek miatt a szimbolista költőket ekkor még rendszeresen nem olvasta. Már Sík Sándor is észrevette, hogy feltűnő a hasonlóság Baudelaire Paradis Artificiels-je és Ady költői módszere között. 17 Nyilvánvalónak látszik, hogy ez volt az a döntő olvasmányélmény, amely Adyt felszabadította, bátorította, ösztönözte. Persze csak arra, ami már régen érlelődött benne, hogy a költői élmény köre kitágítható egészen a tudatszféra elmosódó határáig, kibővíthető az álommal, és a mesterséges mámor előidézte víziókkal, hallucinációkkal, szaglási érzetekkel. Azt eddig is tudta, hogy a tudatszféra mámoros állapotban egészen élesre állítható. Gondoljunk csak vissza a Debrecenben írt sorokra, melyek innen nézve különös jelentőséget nyernek: „Mámor, mámor kell minden áron. Bor vagy csók adja: mindegy. Ránk borul a köd . . . De néha a lélek hamvából felébred egy szikra, egy pillanatra eloszlik a köd s irtózattal látjuk meg a valót." 18 Később pedig: „A látszat a való átka." 19 És most Baudelaire remekében pontos, szinte tudományos rendszerezést olvashat arról, hogy a hasis, az ópium és a bor nyomán fellépő mámor hogyan sokszorozza meg az egyéniséget, hogyan isteníti 13 Charles Baudelaire él. uo. 11 Uo. 15 Az ópium. Párizsban és Napfényországban. Bp., 1049. 177. 1. 16 BÖLÖNI GYÖRGY: Az igazi Ady. Párizs. 1934. 96.1. 17 SIK SÁNDOR: Gárdonyi Ady Prohászka. Bp., 1929. 18 Kíváncsi. Ady Endre összes prózai művei I. 505. 1. 19 Uo.
