Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Vezér Erzsébet: Ady első találkozása a francia modernekkel

Mikor 1905-ben először támadják meg költészetét az érthetetlenség vádjával, válaszában Verlaine-re és Rimbaudra hivatkozik, mint akikhez képest az ő verse „érthetőségben valóságos tanácsi előterjesztés".

8 Azt hiszem, hogy ha csak annyira is ismerte volna Verlaine-t, mint Baudelaire-t, ezt nem írta volna. Verlaine-nek ugyanis nemigen van nehezen érthető verse. Viszont szemmel láthatóan benépesítik szimbólum világát azok az új élmények, tájak, a francia élet egész valósága, melyet Párizsban és a Riviérán él át, lát, tapasztal. Ennek köszönhető például, hogy a tenger és a hajó különösen első korszakában (a Vér és Aranyig) központi helyet foglal el szimbólumrendszerében (Uj vizeken járok, Vörös szekér a tengeren, Temetés a tengeren, A ködbe-fúlt hajók, G sóinak a Holttengeren stbj Termékeny találkozása volt Rodin Gondolkodó jávai is: igen valószínűen ez adta az ötletet a Harc a Nagyúrral szimbolikájához. Egyik párizsi cikkében így lelkesedik: „Bent a Szalonban még áhítatban olvadtunk össze Rodin csodálatos, új alkotásával a Gondolkozóval, borzongva, félve, sejtve, megkapva és megnemesedve. Itt kinn csak egy vad, bolond vágy ordítoz bennünk: — Oh élni, élni! Gazdagnak lenni! Rohanni! Falni! . . ." ,,. . . nem akarok ma több esetén tűnődni a pénznek. Minden eset az övé. A kicsiséges és nagyszerű. Rodin megfaraghatná a pénzt. Borzalmas és megrendítő figura volna bizonyosan. Es szembe kellene állítani a Gondolkozóvá].'''"

3 Ez a borzalmas és megrendítő figura lett később a disznófejű nagyúr. Es ug}'anígy a pénz mitizálásához is Párizs és a Riviéra gazdagsága adta a döntő impulzust, még akkor is, ha ez a kérdés, a pénz rontó ereje már régen, nagyváradi újságíró korában is foglalkoztatta. De sorolhatnánk tovább. Flammarion napünnepének misztikus fénye szórja sugarait arra a párizsi hajnalra, mely először villantja fel költészetének egyik legtragikusabb alternatíváját, azt az emésztő gondot, mely a költőt egész életén keresztül űzte, a szomorú magyar ugar és a sugaras Napnyugat között (Egy párisi hajnalon). Még egy esztendő a sivár magyar életben és olyan művészileg is tökéletessé ért versek születnek ebből az élményből, mint A Tisza-parton, A Szajna partján vagy a Gare de VEst-en. Es Párizstól nem egészen függetlenül vált olyan iszonyúvá az a felismerése, hogy „a század betegsége" a legnagyobbakkal együtt őt sem kímélte meg (Tüzes seb vagyok. Hiába kísértsz hófehéren). Nincs ugyan jogunk a Párizsban írt verseket kiszakítani az Uj versek közösségéből, ahová Ady elhelyezte őket, de mégis ez a legalkalmasabb módszer annak bemutatására, hogy milyen ihletést jelentett költészetében a francia kultúrával való első közvetlen találkozás. Párizsban Ady mindössze 12 verset írt. Ezek közül kettő fordítás. Egyik-másik a tízből mintha inkább a Még egyszer folytatása volna, mintsem valami új kezdete, így A fehér csönd közelebb áll a kicsit érzelmes Könnyek asszonyához, ha a szerelmi szenvedély beteljesedése ilyen naturalista sorokra ragadta is: „Átkozlak, téplek, marlak szilajon — Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom." A fehér csönd szünesztéziájában sokan a francia szimbolizmus egyenes hatását vélték felfedezni. Pedig a fehér csöndet még inkább az érmindszenti köd, mintsem a francia raffinéria lopta a versbe. Ugyanez áll az Elűzött a földem allegóriákkal zsúfolt, terjengős kompozíciójára: a ködharangok bugása is a Szilágyságból hallik el Párizsig. Hangulatilag A mese meghalt is a Még egyszerheW Mesékhez kapcsolódik. Ezek még átmeneti hangok a Még egyszer és az Uj versek között. 8 Egy kis ügy és egy nagy ügy. no. V.T. 121. 1. a A pénz esetei, no. V. 53. 1.