Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz

terén visszateremteni azt, mit népköltészetünkben örökre elvesztettünk, vagy talán csakis töredékekben bírtunk: ősi, naiv eposzunkat." Arany ennél többre törekszik: őrzi a forradalmi hagyományokat és állást foglal kora politikai vitáiban. Mindezt sajátos leplező módszerrel folytatja, ezért a Buda halála szépségéhez titkos politikai mondanivaló járul. A hun trilógia halálig tartó szorongató adóssága marad a költőnek. Ez a tartozás újra meg újra lelkifurdalást okoz, alig mer másba „kapni", mert mindig a Toldi és a Csaba trilógia jut eszébe, valahányszor más epikus költeménybe fog. A Bolond Istók néhány sora mottónak kínálkozik a Csaba királyfihoz: Isten veled, jobb részem arany álma! Hű Toldi, Csaba, isten veletek! Oly messze a cél, oly magas a pálma ! Rég törve lelkem, és a test beteg . . . (Bolond Istók II. 11) De hiába ez a küzdelem, a Bolond Istók második változata is töredék marad. Pedig már az első miatt is szemrehányást tett Tompa, aki 1864-ben ismét figyelmezteti tartozásaira :

20 „En legjobban annak örültem, hogy írsz, dolgozol; légy is rajta, hogy az Ars poeticát, • Bolond Istókot stb. mint befejezett egészeket s nem mint torzókat hagyhasd magad után hátra. Toldi Miklóst se felejtsd el. Ha az első Toldit írtad volna csupán, nem lehetne semmi szó: de miután fejét és lábát bírja; derekát is várja az irodalom. Rajta hát, édes atyámfia, mert már hajlik a nap!" Ez a baráti, de könyörtelenül figyelmeztető hang is hozzájárul ahhoz, hogy a költő pályafutása végén befejezi a Toldi szerelmét. Ebben nagyarányú harcok helyett kalandokat, eposzi sajátságok helyett pedig regényes és drámai felépítést talál az olvasó. Arany tudatosan választja el egymástól a műfajokat, ezért a két trilógia egybevetése inkább az eltéréseket, mint az egyezéseket tanúsíthatná. Mégis rávilágítunk arra, hogy a Toldi szereiméhen is szerepelteti Attilát és a pogány magyarok dicsőségét. Amikor Károly cseh király adót mer követelni a magyar királytól, Lajos az egész leveles tárat felhányatja, s arról győződik meg, hogy országa sohasem fizetett adót senkinek. De ezzel nem éri be a költő, hanem elregéli a régi dicsőséget: Ellenben örökké nevezetes hírrel Ragyog amaz ősünk, s híre eget ér fel, Kinek ostora két birodalmon zúgott, Adót neki önte Napkelet és Nyűgöt. 1863-ban elkészíti a Csaba-trilógia újabb alaprajzát, melynek első része a Buda halála. A trilógia másik része tizenkét éneket tartalmaz, a negyedik énekében a Keveháza áll. Három ének Csaba házasságát, s ismét három azokat az intéseket foglalja magában, amelyek Attilát figyelmeztetik (Lech, Katalón, Róma). A trilógia harmadik része tizenöt éneket tartalmaz. Etele halálával kezdődik, majd Detre cselszövését és Krimhilda csatáját, végül pedig Csaba ütközeteit mondja el. Az utolsó ének a Hadak úta címet viseli. A Hadak útáróA Arany László ezt jegyzi meg : „Valószínűleg Csaba ,testamentoma', melynek mondája mind Heltai, mind Székely krónikájában előfordul, a következő alakban : Mikor Csaba . . . halálos ágyán 20 A. J. levelezése író-barátaival, II. 240. 1. 9* 131