Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Pór Anna: Egy elfelejtett műfaj
A bonyodalom leegyszerűsödik. Nincsen szó nemesi leányzóról, aki családja rangját, vagyonát menti meg, hanem ,.pórlányról". Ezután nincs is szükség a különös tilalom bővebb magyarázatára, a rangkülönbség egymagában elegendő indokolás („. . Kezem által Fejedelemnő lettél. Ezt ne téveszd szem elől és engedelmeskedjél . . .") A homályban hagyott titokzatos tilalomra a szöveg később még külön fel is hívja a figyelmet: „Rejtély a szoba titkos kulcsa. Miért tiltja a férj nejétől. Élete drága felétől.. ." A kérdés megszakítja az eddigi párbeszédes formát, általa már a történet előadója szól a közönséghez. Ezzel a balladákban is gyakori fordulattal fokozza a drámai feszültséget, felcsigázza az érdeklődést. A témát tehát zenés színműből egy másik műfaj követelményeinek és egy másfajta közönség igényeinek megfelelően dolgozta át a szerző. Minden jel szerint maga Balog István. Ez a műfaj, mint jeleztük, érdekes módon sok vonatkozásban rokon a kezdetlegesen primitív verselésü, újabb keletű félnépi balladáinkkal, valamint a vásári ponyvahistóriával és képmutogatással is. Bár szövege és szerkezete az említettekhez közelíti, zenei kísérete viszont nem egységes, hanem a Vérpohárhoz hasonlóan szintén különböző szerzemények egyvelege. Ez a tény kételyt ébreszt azzal kapcsolatosan, hogy tablónk talán mégsem a Grétry-opera szövegkönyvére vezethető vissza, mert ebben az esetben a zenei kíséret is adott lehetne. Véleményünk szerint ennek ellenére könnyen lehetséges, hogy az itt szereplő dallamok valamilyen oknál fogva alkalmasabbak voltak az átdolgozott szöveg kíséretére, mint az eredeti opera zenéje. A Kékszakáll-tabló színpadi mintái a romantika szellemében fogantak. Tieck művét Immermann 35 híres düsseldorfi Blaubart-rendezése (1834) a korabeli leírások tanúsága szerint romantikus tablókkal és a barokk hagyományokat romantikával egyesítő szellemben erőteljes, borzalmas és groteszk hatásokkal elevenítette meg, Grétry operája viszont a romantikus „szabadító opera" (Rettungsoper) típusába sorolható, amelynek az a jellemzője, hogy rabságból és halálos veszedelemből az utolsó pillanatban váratlan segítség érkezésével menekül meg a hős. (A típus legmaradandóbb műve Beethoven Fidelio című operája. 36 ) Hazánk színpadain ebben az időszakban nagy divatja volt a romantika rejtelmes borzalmainak; a titokzatos kriptákba befalazott asszonyok, a rejtélyes várkastélyok és borzasztó tornyok eme sötét világába illeszkedik Balog színműve is. „Csak egybe ne nézz. Mert megfagy eredben véred" — vagy „Rejtély-szoba titkos kulcsa." „Szerencsétlen szikla fészek .... Élőlény itt meg ne szálljon, Varjú fészek maradjon." Az ilyen sorok is ezt a szellemet sugallják. Itt jegyezzük meg, hogy a Kékszakáll ritkábban szerepelt Balog műsorán, mint a Vérpohár. 37 Kisebb volt-e a vonzereje, vagy nehezebben volt-e előadható, nem tudhatjuk. A Kékszakáll-témának mindenesetre volt hatása az alsóbb néprétegekre, mert a hazai folklórban több kékszakáll-motívumú mesét találunk. 38 A mese pontos vázát egyikben sem találtam meg, hanem különböző más változatokban. Eredetüket illetően nem valószínű, hogy az operára vagy Balog színművére volnának visszavezethetők, sokkal kézenfekvőbb az a feltevés, hogy a század derekán a ponyván megjelent Grimm mesékből folklorizálódtak. 39 Egy dolog azonban mégis figyelemre 35 Immermann, Karl (1796—1840) német író, a XIX. sz. elejei német romantikus színház egyik megújítója, 1832—37-ig a düsseldorfi színház vezetője. 36 Zenei lexikon. Bp., 1965. 37 Balog naplója szerint: 1834. ápr. 29. Ipolyság, 1836. márc. 3. Jászberény. (Im. 28. és 36.1.) — Az OSZK r . színlapgyfijteményében is található nyoma: például Pesten 1828. szept. 14. „Néma Képezet (Tableau) A' Kékszakállú vitéz (Blaubart)" 38 Néprajzi Múzeum Népmese kataszter ,,311. sz. Kékszakáll" típus. 39 ORTTJTAY GYULA : Jacob Grimm és a magyar folklorisztika. Ethn. 1963. 3. sz. 321—341.1.
