Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból
azokban testvéreimnek meg ne mutatnám. Ágyamhoz egy széket vontam tehát, 's homlokom fejpárnámra hajtva, elaludtam vetkezetlenül, . . Tíz éves voltam, 's mennyi kitüntetés, mi sok öröm ! A' világ olly vonszónak, olly mondhatlanul szépnek tetszék 10 gyermek szemeimnek. . . Fáy Gusztáv 15 vagy 16 éves lehete, 's irántami szerelme valóban olly komoly szint öltött, miként szemeit, bár hol találkoztunk is, lehetlen vala rólam levennie, ha beszélhetett velem minden szava egy-egy szemrehányás volt, örök hűséget esküdött, 's engem is arra kórt, esküdném meg neki, miként soha kivüle máshoz férjhez menni nem fogok. 'S midőn én sok habozás után végül kijelentem, miként én semmi szin alatt nem bátorkodom e' félékre megesküdni, azzal fenyegetett: hogy magát is, engem is meg fog ölni. Én iszonyodva futottam anyámhoz 's ezután többé évekig nem találkoztam dühös imádómmal, minthogy készebb valék minden mulatságról lemondani, mint vele találkozni . . . A hagyatéknak az előbbiekben közölt anyagától jellegében elkülönülő, de ezekkel mégis szorosan összefüggő részét a Vachott Sándorné, majd később a családtagok által gondosan megőrzött okmányok, iratok és apró emléktárgyak alkotják. A biedermeier gyengéd hangulatokat ápolgató, naiv érzelmességére jellemzők a hű élettárs emlékkönyvében, vagy pontos felírással ellátott különkülön kis borítékokban őrizgetett virágok, lepréselt levelek, gallyacskák. Az egyik, virágokat rejtő kis borítékon ezt olvashatjuk: ,,Virág emlékek szeretett Sándoromtól, 851 és 852ik évekről." A borítékon belül egy-egy szál virág, vagy néhány összekötött ágacska külön-külön is kapott picinyke cédulát ilyen felírásokkal: „Szeretett Sándorom szakitá e rózsa-szálat. Réde, juni, 851." Egy másik: „Szeretett Sándorom szedte e virágokat. Réde jul. 10. 851.", egy lepréselt rózsa szárán a felírás: „185lik évbe első rózsám, Kedves Férjem szakitá." s egy negyedik csokrocska mellett a magyarázat: „Kedves Férjem szedte rétünkön e virágokat. Réde juni 22." Meghatóan kedvesek az egyenkint, aprólékos gondossággal csomagolt emléktárgyacskák ilyen feliratokkal. : „E levelet s verseket kis gyermek korába irta kedves férjem", „Ezen szekfüt kedves férjem szakította s adta nekem. Sáp. július lOén 845.", majd egy elszáradt cipruság borítékán: „Ercsiből Eötvös sírjáról 1881." A tizennégy éves menyasszonynak, Csapó Máriának, ki iránt Vörösmarty saját bevallása szerint „a tisztelet egy nemét érzé" s a buzgó eperjesi nyelvművelőnek és finoman csiszolt versek költőjének fegyelmezett, tiszta érzésvilágáról beszélnek ezek az emlékek és hangulatos színekkel gazdagítják az ifjú feleség névnapjára írt verses jókívánatokat s a filigrán mintázatokkal díszített, rózsaszín szegélyű levélkék félénk, erkölcsös vallomásait. Ezek közt az emlékek közt maradtak fenn a fiatal joggyakornok Vachott Sándor bizonyítványa, orvosi receptje, s a gyermek első költői szárnypróbálgatásai apró betűs kicsi füzetkében összemásolva. A boldog szerelem és a napfényes ifjúság e derűt sugárzó tanúi mellett a hagyaték levélanyagában 1849 után egyre több jelét tapasztaljuk az addig nyugodt, egyensúlyos lélek fokozatos talaj vesztésének. A költő leveleiben aggodalmas, körülményes magyarázkodások, feleslegesen óvatos körülírások, 10 Áthúzva: nekem.
