Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

félbehagyott mondatok, nevek, lakcímek, tartózkodási helyek oktalan elhallgatása és sok egyéb, egyre szaporodó jel vall arról, hogy a forradalom és a szabadságharc bukása után gyanúba fogható — egyébként aktív politikai tevékenységgel nem is vádolható — íróemberek lelkében is milyen rombolást okoztak a Bach-korszak rendőrterrorjának elnyomó-megtorló módszerei. Az ötvenes évek közepe táján a költő belső világára már az üldözöttség érzetének teljes elhatalmasodása jellemző. Álljon itt az előbbiekben leírt derűs, idilli hangulatokról beszélő emléktárgyak riasztó ellentéteként az egyensúlyát vesztő lélek két megrendítő megnyilatkozása: Vachott Sándor: Néhány ovakodásra intő szó. — 1855. (Jelz.: V.an. — V. 1160.) Az Újépületben, három holnapi fogságom alatt, éjjel falon áti suttogások, füstölők, 's orvosi szerek által hatottak véremre. A' suttogok egy része ártalmatlan egyénnek tartván engem, arra figyelmeztették társaikat (következő politia főnökök neveit a' falon át is világosan hallottam, ugy mint; Vasa altábornagy, Leiningen gr. Sinnfeld ( ?) volt bécsi miniszter, Lichtenberg altábornagy, gr. Aponyi volt franczia országi követ nevét) hogy hagynának fel üldözéseikkel. Talán a' becsületesebbeknek sikerült őket arra birni, hogy szabad lábra helyeztessem. Azóta egészségem javult, mind az által időnként véremet nagyon izgatottnak érezvén, ezt orvosi ártalmas szereiknek vagyok hajlandó tulajdonítani. Ha alattomos, ok nélküli üldözéseik folytán nagy ínségre jutnék, vagy kedélyem végkép megromolna, 's buskórságba esném, hogy sorsom felől ismerőim 's barátaim biztos tudomással bírjanak 's egyszersmind magukat illy szomorú időkben, midőn a' titkos politia fejei efféle veszélyes alattomos eljárásokra képesek, minél óvatosabban viseljék — ezen néhány figyelmeztető 's tájékoztató soraimat, koránsem terjesztés, hanem o vakod ás végett, tartsák meg emlékül. — 1855. Vachott Sándor Vachott Sándor: Némi felvilágosítás. — 1855. (Jelz.: V.an. —V. 1161.) Vérem gyakran szokatlanul izgatott levén, ez onnan ered, mert TJjépületi fogságom alatt, a' titkos rendőrség által orvosi szerekkel rontattam meg. Falonáti suttogásaik közben következő főrangú politialis egyének nevét haliám világosan, jelesül: Vasa herczeg altábornagy, gr. Lichtenberg altábornagy, gr. Leiningen altábornagy, br. Sinnfeld volt bécsi minister, 's a' gr. Aponyi nevét. — Ha tehát véletlen halál, vagy buskórság (melancholia) érne, ezt ismerőim a' nevezett egyéneknek tulajdonithatják. 1855. Vachott Sándor A börtön magányában vergődő költő lelki életének felbomlásáról, a szabadságharc és a vesztes forradalom résztvevőinek mély zaklatottságáról, a vallatásoknak és a lelki terror gyötrelmeinek kiszolgáltatott szellem fokozatos elsötétüléséről Csapó Mária, a szenvedések közt is hű élettárs személyes élményei alapján aprólékos részletességgel beszámol visszaemlékezéseiben. Az emlékirat terjedelmesen részletező elbeszélései mellett a költőnek ez a börtönben papírra vetett két kis „intelme" a maga szűkszavúságában is közvetlenül ható, sokat eláruló dokumentuma a szabadság nélkül fulladozó lélek — s vele együtt az eltiport nemzet — fájdalmas történetének.