Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

SÁRA PÉTER: Margita élni akar

képet mázolt". Izgalmas költői vallomás ez a század eleji magyar társadalom forradalmi újjászületésének nehéz problémáiról és a forradalmat bábáló költő saját vívódásairól. Nemcsak a korra vonatkozóan találunk érdekes adatokat, hanem az eseményekben aktívan tevékenykedő költő belső világára is. Ady világképének óriási méretei közismertek és itt elsősorban nem is erre szeretném felhívni a figyelmet, hanem sokkal inkább világnézetének, világlátásának töretlenül egységes jellegére, amely a valóság, az élet jelenségeinek dialektikus szemléletén alapszik. Lényeglátásának ez az alapja. A dolgok, a jelenségek belső mozgását figyeli szenvedélyesen s éppen ezért tudja egységbe foglalni az egész világot. Helyesen ismerte fel, hogy minden jelenség lényege a belső mozgás, amely az atomoktól az emberi társadalomig mindenben az életért munkál. S ez a nagy mindenre kiterjedő mozgás okozója, de összetartója is a sokszínű világnak. Ezen a töretlenül egységes, a változások és összefüggések lényegét ismerő filozófián nyugszik Ady egész költészete és szimbólumrendszere. Ebben a művében nemcsak azt tudta művészien érzékeltetni, hogy milyen szerves, sokrétű kapcsolat van az ember élete és a társadalom között, hanem azt is, milyen egyetemes erők munkálnak magában az emberben is és kapcsolják a végtelenbe. A szerelmet tartotta az élet legegyetemesebb, leghatalmasabb megnyilvánulásának, mert betölti az egész világot, benne van mindenben és áthatja az ember összes cselekedetét is. Úgy gondolom, hogy minden: Szerelem: Politika, tudás, pénz, kocka, üzlet, Apostolság, művészet, vakmerés, Mind a csókoktól vagy csókokhoz űznek, A költő szerint a szerelem az élet, az ember leghatalmasabb mozgatója, mert a szerelem nem más, mint maga a végtelen életvágy. Ilyen egyetemes szemlélet alapján tudta megalkotni a Margita-szimbólumot is, amely költői kifejezője lett mindannak, amire csak ember vágyhat. Margita az ember összes vágyait, eszméit ihlető hatalmas Életnek lett a szimbóluma. A műben kifejezett Margita-szerelem pedig nem más, mint a költő életét, törekvéseit, eszméit mozgató hatalmas életszeretet százféle megnyilvánulásának művészi összefogása és kifejezése. S mivel e hatalmas szimbólum jelentésének nincsenek határai, a költő vallomása is határtalan lehetett, mint maga a végtelen élet. E vallomás parttalansága sok rokonságot mutat ,,A magyar Pimodán"nal, de ott főleg belső indítékairól, lelki tulajdonságairól vallott, itt inkább a teljesebb életért, a magyarság jövőjéért küzdő Ady társadalmi, politikai nézeteit ismerhetjük meg. Itt elsősorban arról a hatalmas szerelemről akart vallani, amely benne a magyarság jövőjéért, népe haladásáért munkált, amely végig kísérte egész életét és meghatározta egész költői működését.