Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

SÁRA PÉTER: Margita élni akar

Erjeszti lelkét, testét a magyar Mások csókjáért és fiáért, másnak S eltörpülnek a honi huncutok, Gigász-ördögök feje ver felhőket, Margita kóvályog, mink is letörődtünk, Nem leszünk semmi, már beletörődtünk. (Vérünket bizony, holnap már talán S tán nem kár érte, száz cerberus issza, De hadd viselje gondunk csak tovább Elhívott táltos, bölcs, nagy Tisza Pista S sugárzó népe, az agyatlan úr, A Sobri ügyvéd s betűtlen koldushad, Névbe, címerbe kapaszkodó óság, S persze a pénzes, szent harács-zsidóság.) Ezekből a jelekből 1912-ben Ady nem sok jóra következtethetett, különösen akkor, amikor látta, hogy a demokratikus haladást biztosítani tudó népi forradalom nem tud kirobbanni. Pedig Ady e szimbolikus történelmi vallomással is erre a nagy bátorságra akarta buzdítani a magyarságot. Robbantani vágytam Hungáriát S Margitám, pardon, Reád emlékeztem: Politikát akartam jellel szőve S nem Te hibád: szükségem volt egy Nőre. Ez a vágy mondatta ki vele a legkönyörtelenebb igazságokat. De nem csoda, ha az emberek közömbös, cinikus magatartása elvette a kedvét érzéseinek, gondolatainak még részletezőbb feltárásától. A költő magyarázkodó, keserű pan ászaiból még mára vonatkozóan is sok aktuálisat lehet kiérezni. És játszotta Ottokár is velünk Azt, ami magyar, új előkelőség : Cinikusan tagadta meg magát, Nehogy talán mint érzéseknek hősét Lássa egy szellemes újságíró, Kinek ilyre gúnnyal fekszik a tolla. (Jaj, hogy mindre, amibe kéne hinnünk, Klisékben áll fölényes, pesti viccünk.) Maga sem tartotta teljesen kifogástalannak e művet, tudta, hogy külső cselekmény tekintetében lehetett volna teljesebb, ha írás közben nem zavarta volna annyi minden. Hajh, hajh, sok minden nem akarta úgy, Hogy külről is egész legyen ez ének, Siettetett vád, új vágy, vén betegség S nem akartam, hogy Te versed ne tessék. Vallomása szerint még többet akart írni, bátrabban szándékozott szólni a kor problémáiról, de a kortársak értetlen közönye erre nem nagyon inspirálta : De ez a vers tán három folytatás És ezután elnémul szépen, enyhén, Százszor ennyi készült íródni benne, Ha itt, Pesten, ez olyan könnyen menne. Alkotásának azonban így is felbecsülhetetlen értékei, szépségei vannak. Arról a korról ad művészien átfogó képet, amikor „lendült a rest magyar kerék". Színesen, elevenen emlékezik az új Magyarország hőseinek harcairól, önmagukról, ébredésükről, ,,mely vak éjbe gázolt, de magyar Égre hajnal-