Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
SÁRA PÉTER: Margita élni akar
tartja. Arról is vallott, hogy érzései nem újak és nem szándéktalanul küldi verses üzenetét Vészi Margitnak: Az új magyar Sionnak énekét Kezdem, kit egykor Néked megajánltam. Hűvös nővérem, lyányos Margita, Régen és majdnem szerelemre-váltan, Mi két olyan mai ember valánk, Eletük kiknek száz másokért pőre. Tehát elküldöm e versezetet Neked, akit csak egy éjen kívántam A aki mégis tartós és nagyszerű, Mindig úton, kinézten és kihánytan S ha jó lesz, akkor neked köszönöm S fordítottan te kapsz majd szemrehányást, Mert hogy tartom magam egy csöppet nőnek, Maradjak meg ily igazságtevőnek. Szándéka komolyságát még azzal is aláhúzta, hogy a kissé megkésett vallomás okait is nagy buzgalommal magyarázta. Lásd fölemelten az én szívemet, Kiről már régen úgy megfeledkeztél S r emlékezz, hogy a mi regényünk átka Épp a Sionnak mai furcsasága. És így szép az, hogy nem találkozunk S nem tudjuk egymást öt vagy hat év óta, Nem volt testünkön pesti figyelés S szüretre érett e gerezdes nóta. Ady jól tudta, hogy minden szándéka ellenére sem írhatja meg nyíltan kettőjük történetét, hiszen ez csak az érzelmek világában játszódott le. Sőt még abban sem volt bizonyos, vajon kölcsönös-e az, amit ő érez? Nem válik-e nevetségessé, ha szándékairól egyértelműbben beszél? Ezek a problémák már eleve olyan megoldást követeltek, amelyben a kompromittálás veszélye nélkül tudta kifejezni nemcsak a kor történeti vonatkozásait, hanem a nőnek szóló konkrét vallomását is. Hallottam, hogy furcsultak napjaid, Kiknek mámorát hűn senkisem issza, Tudom, hogy útjaid zeg-zúgosak S csak hiúságból nézel néha vissza S nem tudom, hogy még gondolsz-e reám. Valószínű, hogy írónő leszel E torzítottan szép, magyar regényben S minden másképpen kicserélve jön, Amit éltünk, éltetek és én éltem S én nem tudom, hogy micsoda leszek: Késett megvetőd vagy rajongó párod. Annyi bizonyos, hogy a mű legbelső magvának kettőjük kapcsolatát szánta. Kettőjük sorsából, életéből akarta legombolyítani a cselekmény vezérfonalát is, bár a bevezetőben már jelezte, hogy ebből „regényes" történetet formálni lehetetlen, hiszen közöttük nem történt semmi.
