Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

FEHÉR ERZSÉBET: Jegyzetek József Attila ismeretlen verskéziratához

A „Csin-bin" nyomtatott változatát" a groteszk elemek uralják erősebben. A figyelem szinte megoszlik itt a foltozott fenekű „félig lúdtalpú" különös „vagány", és az egész élő világ képviseletében felsorakoztatott furcsa bámulói között. Kacagtatón áll előttünk a különös költő, és hozzá nagyon is illő közönsége.

8 A kéziratban az ironikus feszültség dominál. A költő felénk néző figurája kevésbé groteszk azzal, hogy a „vagányok félig lúdtalpú Attilájá"-ból „talányok félig lúdtalpú Attilája" lesz. A kiemelt jelző a vers értelmi tengelye. E tulajdonsága biztosíthatja, hogy a vers folyamán őt, majd a tovatüntét néző lányok — és nem vegyes közönség! — szeme formája kacagósból bámulóvá kerekedik. A feszültséget az adja, hogy egyazon különös személyét ugyanaz — a vers első mondatának hasonlatában is szereplő — közönség egészen más előjelű figyelemmel tünteti ki a vers végén, mint az elején; a talányosság megoldódott, mert a gúny valamiféle elismeréssé változott. A kamaszos dicsekvés kedves dévajságát rögtön a második sor tartalmi eltérései sugallják. E lényeget érintő változaton kívül a kézirat még apróbb ortográfiai eltéréseket mutat. Arra nehezen tudnánk választ adni, hogy a költő miért nem ebben a formában publikálta versét, ahogy a kézirat megőrizte. Nem valószínű, hogy elfelejtette volna. Nyolc rövid sor megjegyzése nem okoz gondot. A sorok többsége teljesen megegyezik. A3., valamint a 7. sor utolsó, rimet tartalmazó szavában a magánhangzók, tehát a zene is azonos. Ha az első nyomtatásban a „Csin-bin" már együtt látott volna napvilágot a „Medáliá"-val közös címen, akkor feltételezhetnénk, hogy hangulatilag az utóbbihoz kellett igazítania ezt is. Innen a groteszk elemek felerősítése. — Lehet, hogy végül is ilyesmiről volt szó. Ha a végleges kompozíciókból kiemelve kellene a „Csin-bin" két változata között esztétikai értékrendet felállítanunk, talán a kéziratos variáns mellett döntenénk. így azonban, a „Medáliá"-val ötvözve, a versike második variációja biztosítja a „Két keserves" tökéletes hangulati egységét. Mint már ismert verssel művészileg egyenértékű párhuzamos változat (József Attila költői hagyatékában nem egyetlen), ez az előkerült variáns a József Attila-filológia nagy nyeresége. 7 A ,,Medvetáne"-ban közölt szöveg: — Hoppsz, hopp! Mint bő parasztleányok szoknyába suttyant adomája, elszállsz az ég alól, vagányok félig lúdtalpú Attilája; a tűnő, foltozott fenekedre, hol aranygyapjas rended hordod, tátva bámulnak kecske, medve s szüzek! anyókák! napraforgók! 9 Rajzos gépirata az Irodalmi Múzeum József Attila-gyűjteményében. — A gépirat a nyomtatott változatot tartalmazza apróbb eltérésekkel.