Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BÓKA LÁSZLÓ: Madách géniusza

MADÁCH GÉNIUSZA BÓKA LÁSZLÓ Alig hiszem, hogy e házban meg kellene magyaráznom bármely jelenlevőnek, hogy miért ünnepeljük kegyelettel Madách Imre halálának századik évfordulóját.

1 Arról sem kell szót vesztegetnem, hogy irodalmunk múzeumának alapvető kötelessége, hogy megvesse egy állandó Madách-kiállítás alapját — az itt látható Madách-emlékkiállításról legfeljebb azt kell elmondanunk, hogy e kiállítás szép példája annak, hogyan lehet az életművet és az életrajzot, az életművet és a korrajzot a zenei ellenpontozás technikájával, dialektikus egységben ábrázolni. Aki a falitáblák kép- és hasonmás anyagát a tárlók dokumentumaival egybeveti, élet és irodalmi élet, emberi sors és kortörténet eleven egységét élheti át úgy, hogy ebben legnagyobb élménye a betelő idő eleven mozgása lesz, hogy aki átengedi magát a bemutatóterem vezetésének, egyszer csak torkában érzi a szívét, mert találkozik egy pillanatra a nagy mű pihenést nem ismerő alkotójával. Művének születése, első sikere, növekvő diadalának útja mögött őt látjuk, félkurta haját, kis, pisze orrát, gyérszálú, lecsüggő bajszátszakállát, mely keleti szerzetesekhez teszi hasonlóvá, ösztövér figuráját s szemének szomorú tükrét, melyet a szenvedés karikái köröznek körül, mely alatt álmatlan éjek szarkalábjai utalnak a boldogság tovaszállt madarára, de melyekből megcsúfolhatatlan bizalom, megtörhetetlen elszántság, a helytállás szenvedélye hevít, fénylik és villámlik. Ezt a balsorsa fölé növő személyiséget, ezt a népe sorsával viaskodót, ezt a magányost, akinek szívébe az egész emberiség belefér. Ha van magyarázni, védeni, vagy ünnepelni való ezen az ünnepi kiállításon, az ,,Az ember tragédiája" új illusztrációit bemutató tárlat. Nem első kísérlete a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ez a tárlat, s magam sem először állok itt abban a szerepben, hogy képzőművészek irodalmi ihletésű képkiállítását megnyissam. S ha ezek a szép képek csak azt hirdetnék, hogy a magyar képzőművészek a maguk formanyelvén ki akarták fejezni hódolatukat Madách Imre és főműve előtt, akkor is itt lennék, hiszen számomra megtisztelő, ha Kondor Bélával és társaival áldozhatok együtt Madách Imre megható szelleme és lenyűgöző műve előtt, ha jelen lehetek egy írói életmű és számos kép találkozóján, mint a szürke irodalomtudomány szerény képviselője. 1 Madách-kiállításunk megnyitó beszéde. — Bóka Lászlóval múzeumunk lelkes, odaadó barátját vesztette el. Emlékét kegyelettel őrizzük meg.